Itt a grillszezon!

Norvégiában hatalmas divatja van számos kerti illetve szabadtéri tevékenységnek, többek között a grillezésnek is. Azt gondolná az ember - én legalábbis azt gondoltam -, hogy a viszonylag barátságtalan klíma miatt nincs nagy kultúrája itt az ilyesminek. Ez azonban óriási tévedés. Igaz, hogy sokszor nem megfelelő az időjárás a szabadtéri programokhoz, de egyrészt a norvégok vallják, hogy nincs rossz időjárás, csak rosszul megválasztott ruházat; másrészt pedig azt a viszonylag keveset, ami jut, nagy lelkesedéssel és leleményesen használják ki - és ezzel nagyon belopták magukat a szívembe.

 

Ennek a szemléletnek az egyik terméke az egyszer használatos grillsütő. Minden nagyobb élelmiszerüzletben kapható, ha beköszönt a "jó" idő (vagyis, amikor a norvégok már kimerészkednek sütögetni - én idén január közepén láttam az első delikvenseket). Mi vasárnap döntöttünk úgy, hogy megkezdjük a szezont. Felszerelkeztünk virslivel, ami itt nemzeti eledelnek számít, salátáva, és lompével (burgonyás tésztából készült palacsinta), és átkompoztunk a városhoz tartozó Hovedøya szigetére.Hovedøya egyike az Oslóhoz tartozó népszerű kiránduló- és üdülőszigeteknek. Vonzerejét leginkább tengerparti strandja és a 13. századi kolostorromok kölcsönzik. Mi most a tengerpartot vettük célba. Na de, vissza a sütögetés részleteihez.

 

Maga a grill nagyon praktikus, mert könnyű, nagyon egyszerű meggyújtani és kb. 1,5 órányi főzőidőt biztosít. A használt grilleket aztán minden kirándulóhelyen külön gyűjtik, majd újrafelhasználják, így viszonylag környezekímélő is. Valahogy így néz ki használat előtt. (Kattintásra a képek nagyobb méretben is elérhetők.)

Az egyszer használato grillsütő (fotó: Dávid)

A ráccsal lefedett alumímumtartályban alul gyújtós, azon brikett, majd legfelül megint csak gyújtós sorakozik.  Gyakorlatilag egy égő gyufát kell csak rádobni. Ez még nekem is megy, de Dávid azért nagyobb szakértelemmel csinálta. Az alábbi képen már szépen alakul a parázs.

Alakul a parázs (fotó: Dávid)

Itt pedig már javában sülnek a virslik és pirul a lompe - én meg a legnagyobb műgonddal felügyelem az egészet, miközben Dávid fotóz. Hétvégi idill. :)

Készül az ebéd (fotó: Dávid)

Ez a kép az ebédünk hozzávalóin túl a kilátásból is ad egy kis ízelítőt.

Ebéd kilátással (fotó: Dávid)

Végezetül még egy kép a kilátásról.

 

Kilátás immár ebéd után (fotó: Dávid)

Azt hiszem, tavasszal és nyáron gyakori program lesz a sütögetés, hogy feltöltődjünk D-vitaminnal és jókedvvel.

A szivárvány gyermekei

Az utóbbi időben nem írtam a blogba, de egy jó pár napja újra intenzíven elkezdtem gyűjtögetni azokat a témákat, amiket szeretnék itt megosztani. Ma viszont olyasmi történt, ami felülírt mindent. 

Április 15-én kezdődött Andreas Behring Breivik, azaz a tavaly július 22-i oslói és utøyai merényletek elkövetőjének tárgyalása. Eddig nem írtam a tárgyalásról, mert úgy gondoltam, hogy nem tudnék elég objektív és alapos lenni, mivel annyira még nem tudok norvégul, hogy alaposan megértsem az ezzel foglalkozó cikkeket, híradásokat. Ma viszont a norvégok ismét egy olyan gesztust tettek, amely a szívnek szól, és nem kell különösebb nyelvtudás a megértéséhez, én pedig úgy érzem, fontos, hogy minél többen értesüljenek róla.

Több tízezer ember gyűlt ugyanis ma össze különböző norvég települések főterein, hogy elénekeljék Pete Seeger Rainbow race (Szivárványverseny) című dalának norvég változatát (A szivárvány gyermekei), amelyről Breivik a múlt héten a tárgyalás során azt állította, hogy Norvégiában a marxista-multikulturális nézetek agymosásszerű terjesztésére használják, kiváltképp a fiatalok körében. (Erről többek között az index is közölt ma cikket.) Az alábbi videó az egyik oslói helyszínen (a Youngstorget-n) készült.

A facebookon szervezett megmozdulással célja az volt, hogy a résztvevők tiltakozzanak Breivik ideológiája ellen és együtt érzésüket fejezzék ki a túlélők illetve az áldozatok hozzátartozói felé. Sokan rózsával érkeztek, amely a tavalyi megemlékezések szimbóluma volt, és a tárgyalás kezdete óta ismét többször megjelent Osló közterületein.

Sajnos hozzánk nem jutott el időben a hír, ezért én így szeretném a saját részemet hozzá tenni a kezdeményezéshez