A norvég közszolgálati tévé (NRK) nem rég mutatott be egy felvételt arról, hogy hogyan mentettek meg egy jávorszarvasborjút, aki egy tó jegén rekedt. Több mint 20 órát töltött szorult helyzetében, mire sikerült kivezetni a partra. Látszik is a járásán, hogy nem a behajtott lábakkal való kuporgás a természetes testtartása.
Szegénnyel teljes mértékben együtt érzek, én is valami hasonlót szoktam előadni a tükörjégen, ami itt elég gyakran előfordul így télen. Erről Dávid is tudna mesélni, akinek egy kiránduláson esés közben kirúgtam mindkét lábát egy óvatlan pillanatban. Szépen mutattunk, ahogy eldőltünk, mint két lisztes zsák. ;)
7 megjegyzés:
Jajj ez nagyon szívszorító...szegény jávorszarvas alig tudott utána menni..
azért remélem, ti nem szorultok hasonló beavatkozásra a jégen ;)
Én úgy tudom, hogy nem lett semmi baja, csak kicsit elgémberedett. Én általában azért önerőből szoktam megmenekülni. :D
Imádom a blogodat!!
A témáid, a stílusod elképesztően jók!!!
Hidd el, nem azért írom mert az Apád vagyok :)
Szegény állat, elég mókás volt, ahogy a zsibbadt hátsó lábaival megindult....:D
Nekem is bejön a blog, s nem azért írom mert utesód vagyok. :))
Örülök, hogy tetszik a blog, köszönöm az elismerő szavakat.
A beragadós jávorszarvasokról: A svédtanárnő mesélte, hogy túráztak egy nemzeti parkban Svédországban, és látták, hogy egy jávorszarvas nem fél, bevárja őket a hegytetőn, csak mélán néz. Odaérve látták, hogy beszorult két szikla közé. leérve a menedékházban szóltak, és bemondták a számát is. A válasz erre: Ja, a Sven? Az mindig beragad oda. Majd szólok Pernek.
manni
Manni, nem semmi ez a történet Svenről. :) Örülök, hogy összejött a nyelvtanfolyam!
Megjegyzés küldése