Ugyan már majdnem egy hónapja volt május 17., mindenképpen akartam írni róla, mert nagyon fontos esemény ez Norvégia életében, és külföldiként is nagyon szerethető ünnep. Így kissé megkésve, de következik a nagybetűs norvég nemzeti ünnepről.
Norvégiában ugyan van több, nem a keresztény hagyományokhoz kötődő ünnep, azonban egyértelműen május 17. a nemzeti ünnep. 1814-ben a napóleoni háborúk legvégén Napóleon utolsó szövetségese, a Dán-Norvég perszonálunió uralkodója, VI. Frigyes megadta magát a koalíciós erőknek. Ennek eredményeképpen a norvégok 434 év után kikerültek Dánia fennhatósága alól. Május 17-én elfogadták Eidsvollban a norvég alkotmányt és királlyá választották Keresztély Frigyes herceget. 1844 óta tehát ezen a napon ünneplik a norvégok országuk születésnapját. Érdekes adalék azonban, hogy a koalíciós erők megállapodás alapján Norvégiát Svédország vonta volna fennhatósága alá a háborúk végeztével, így Norvégia függetlenségét a győztes államok nem nézték jó szemmel. Svédország kezdetben diplomáciai úton igyekezett elérni, hogy Norvégia eleget tegyen a megállapodásnak. Mivel ez nem vezetett eredményre, Svédország egy villámháborúval szerzett érvényt érdekeinek. Ennek eredményeképpen Norvégia még az 1814-es év novemberében megválasztotta a svéd uralkodót, XIII. Károlyt norvég királlyá. Ezzel létrejött a svéd-norvég perszonálúnió, amely aztán egészen 1905-ig fennállt. Azaz 1814. május 17-e után mindössze féléves függetlenség következett az ország történelmében, amelyet ismét egy unió váltotta fel. Érdekes módon azonban mégsem a svéd-norvég unió felmondását, hanem az 1814-es eseményeket ünneplik a mai napig.
A nap gyakorlatilag minden településen a gyermekfelvonulással (barnetoget) kezdődik. Oslóban ez úgy néz ki, hogy 10 órakor megindul az iskolák felvonulása a főutcán egészen a királyi palotáig. A gyerekek zenélnek, énekelnek, versikéket skandálnak és többnyire rettentő büszkék arra, hogy részt vehetnek a felvonuláson. (Mondjuk a lelkesedés a képeken pont nem látszik olyan jól.)
Az út mentén pedig a lelkes szülők és érdeklődök figyelik a menetet. A fő utca ilyenkor megtelik emberekkel, becslések szerint a lakosság 80-90% a városban ünnepel ilyenkor. Sokan a hagyományos hímzett norvég népviseletet, a bunadot öltik fel erre az alkalomra. A felvonulás végén pedig a királyi család köszönti integetéssel az ünneplőket a királyi palota erkélyéről. (Igen, a jobb oldali képen a két oszlop között látható négy pici pont a királyi család.)
Mivel minden oslói iskolából vannak felvonulók, az ünneplésnek ez a rész eltarthat délután egyig, kettőig is akár. Utána hagyományosan a szezonnyitó fagyizás következik, amit a legtöbben még a belvárosban ejtenek meg. A délután pedig a családi, baráti összejöveteleké. Akár csak a sajátjukat, a norvégok az ország születésnapját is finom ételekkel, italokkal, szépen felöltözve, a szeretteik társaságában ünneplik meg. Mint minden ünnepnek, a május 17-ének is megvannak a hagyományos ételei. Idén úgy gondoltam, hogy szeretnék én is kapcsolódni kicsit a szokásaikhoz, ezért megsütöttem az egyik legnépszerűbb május 17-i tortát, a marcipántortát. Kicsit küzdelmes volt, mert a sütőnk elég rozoga, ezért a piskótával meggyűlt a bajom, de a végeredmény nagyon finom lett.
Ráadásul az első képen látszik, hogy idén egy speciális ajándékot kaptunk május 17. alkalmából: a család, akiktől a lakásunkat béreljük, elutazott, és megengedték, hogy addig használjuk a medencét és a környékén kialakított pihenőteraszt. Szerencsére az ünnep után beköszöntött a jó idő, úgyhogy kiélveztük a kertet, amennyire csak tudtuk. A torta dekorációja pedig természetesen a norvég nemzeti színekből tevődik össze.
Visszatérve még az ünnepléshez, külföldiként nekem nagy élmény volt már tavaly is és idén ismét a május 17., mivel nagyon befogadó ünnep. Anélkül is részt lehet benne venni, hogy az ember a történelmi hátterét ismerné. Ráadásul nagyon szépen összeköti a generációkat: gyermekkorban az ember a felvonulásba vágyik, felnőttként pedig már a gyerekeiért izgul, majd utána mindenki közösen ünnepel a szeretteivel. Egyszerű, de mégis barátságos ez a nap, amely az összetartozásról szól.
Norvégiában ugyan van több, nem a keresztény hagyományokhoz kötődő ünnep, azonban egyértelműen május 17. a nemzeti ünnep. 1814-ben a napóleoni háborúk legvégén Napóleon utolsó szövetségese, a Dán-Norvég perszonálunió uralkodója, VI. Frigyes megadta magát a koalíciós erőknek. Ennek eredményeképpen a norvégok 434 év után kikerültek Dánia fennhatósága alól. Május 17-én elfogadták Eidsvollban a norvég alkotmányt és királlyá választották Keresztély Frigyes herceget. 1844 óta tehát ezen a napon ünneplik a norvégok országuk születésnapját. Érdekes adalék azonban, hogy a koalíciós erők megállapodás alapján Norvégiát Svédország vonta volna fennhatósága alá a háborúk végeztével, így Norvégia függetlenségét a győztes államok nem nézték jó szemmel. Svédország kezdetben diplomáciai úton igyekezett elérni, hogy Norvégia eleget tegyen a megállapodásnak. Mivel ez nem vezetett eredményre, Svédország egy villámháborúval szerzett érvényt érdekeinek. Ennek eredményeképpen Norvégia még az 1814-es év novemberében megválasztotta a svéd uralkodót, XIII. Károlyt norvég királlyá. Ezzel létrejött a svéd-norvég perszonálúnió, amely aztán egészen 1905-ig fennállt. Azaz 1814. május 17-e után mindössze féléves függetlenség következett az ország történelmében, amelyet ismét egy unió váltotta fel. Érdekes módon azonban mégsem a svéd-norvég unió felmondását, hanem az 1814-es eseményeket ünneplik a mai napig.
A nap gyakorlatilag minden településen a gyermekfelvonulással (barnetoget) kezdődik. Oslóban ez úgy néz ki, hogy 10 órakor megindul az iskolák felvonulása a főutcán egészen a királyi palotáig. A gyerekek zenélnek, énekelnek, versikéket skandálnak és többnyire rettentő büszkék arra, hogy részt vehetnek a felvonuláson. (Mondjuk a lelkesedés a képeken pont nem látszik olyan jól.)
Az út mentén pedig a lelkes szülők és érdeklődök figyelik a menetet. A fő utca ilyenkor megtelik emberekkel, becslések szerint a lakosság 80-90% a városban ünnepel ilyenkor. Sokan a hagyományos hímzett norvég népviseletet, a bunadot öltik fel erre az alkalomra. A felvonulás végén pedig a királyi család köszönti integetéssel az ünneplőket a királyi palota erkélyéről. (Igen, a jobb oldali képen a két oszlop között látható négy pici pont a királyi család.)
Mivel minden oslói iskolából vannak felvonulók, az ünneplésnek ez a rész eltarthat délután egyig, kettőig is akár. Utána hagyományosan a szezonnyitó fagyizás következik, amit a legtöbben még a belvárosban ejtenek meg. A délután pedig a családi, baráti összejöveteleké. Akár csak a sajátjukat, a norvégok az ország születésnapját is finom ételekkel, italokkal, szépen felöltözve, a szeretteik társaságában ünneplik meg. Mint minden ünnepnek, a május 17-ének is megvannak a hagyományos ételei. Idén úgy gondoltam, hogy szeretnék én is kapcsolódni kicsit a szokásaikhoz, ezért megsütöttem az egyik legnépszerűbb május 17-i tortát, a marcipántortát. Kicsit küzdelmes volt, mert a sütőnk elég rozoga, ezért a piskótával meggyűlt a bajom, de a végeredmény nagyon finom lett.
Ráadásul az első képen látszik, hogy idén egy speciális ajándékot kaptunk május 17. alkalmából: a család, akiktől a lakásunkat béreljük, elutazott, és megengedték, hogy addig használjuk a medencét és a környékén kialakított pihenőteraszt. Szerencsére az ünnep után beköszöntött a jó idő, úgyhogy kiélveztük a kertet, amennyire csak tudtuk. A torta dekorációja pedig természetesen a norvég nemzeti színekből tevődik össze.
Visszatérve még az ünnepléshez, külföldiként nekem nagy élmény volt már tavaly is és idén ismét a május 17., mivel nagyon befogadó ünnep. Anélkül is részt lehet benne venni, hogy az ember a történelmi hátterét ismerné. Ráadásul nagyon szépen összeköti a generációkat: gyermekkorban az ember a felvonulásba vágyik, felnőttként pedig már a gyerekeiért izgul, majd utána mindenki közösen ünnepel a szeretteivel. Egyszerű, de mégis barátságos ez a nap, amely az összetartozásról szól.
2 megjegyzés:
Nagyon jópofa lett a torta, gondolom finom is volt. :)
Köszönöm szépen. Az egyetlen hibája az volt, hogy gyorsan elfogyott. :)
Megjegyzés küldése