Karácsony Norvégiában - Advent első vasárnapja

Eddigi tapasztalataink alapján a karácsonyi készülődés és az advent nagyon fontos a norvégok számára. Itt Oslóban a kirakatokat, a nagyobb sétálóutcákat hagyományosan karácsonyi díszekbe öltöztetik, a város számos pontján karácsonyfákat állítanak fel. Ugyan egy-egy dísz, égősor megjelent már korábban is, a juletid (azaz karácsonyi időszak) kezdetét advent első vasárnapja jelenti. Ekkor kapcsolják be a városi fénydíszeket, ekkor kezdődik az oslói adventi vásár, megnyílik az ingyenes korcsolyapálya a parlament épülete előtt, és az Üdvhadsereg is ekkor állítja fel saját karácsonyfáját a belvárosban. Sok norvég számára az Üdvhadsereg által szervezett esemény termeti meg az igazi karácsonyi hangulatot. Idén mi is kint voltunk, nagyon szép volt. A közönség fáklyákkal érkezett, majd egy rövid beszéd és közös éneklés utána felkapcsolták az égőket a fán. Valóban nagyon bensőséges volt a hangulat. Az esemény alatt gyűjtést tartott az Üdvhadsereg, de egyáltalán nem tolakodó módon. Néhány munkatársuk láthatósági mellényben körbe járt a tömegben egy persellyel, de nem szólítottak meg senkit, nem voltak egyáltalán tolakakodóak. Viszont a szerény adományunkat hatalmas mosollyal köszönték meg.

A kivilágított belvárosról készült fényképekért ide érdemes kattintani. (Az oldal angol nyelvű, de a fotók magukért beszélnek.)

Őszi ebéd

Itt Oslóban még mindig őszies időjárás uralkodik. Szerencsére elkerült minket a Berit nevű vihar, bár az ország nyugati és déli partvidékén nagy károkat okozott, és sajnos halálos áldozatai is voltak. Nálunk +5-10 fok van, és még napsütés is előfordul. Ez a hangulat inspirálta a minapi ebédemet: a sütőtöklevest és a padlizsánkrémet. Sajnos a képek ezekről a fogásokról teljesen elvesztek, mert a gépben az elemek pont akkor merültek le, amikor fényképeztem. Remélem, lesz, akinek a szöveg is elég inspirációt jelent egy kis főzőcskézéshez.

Sütőtökleves 

Ehhez a leveshez az ötletet az ötletet Kern Ági blogjáról mertítettem. A hétvégről még maradt kb. 30 dekányi megsütött sütőtököm. Ezt kikapartam a héjából, feltettem főni körülbelül annyi alaplével, amennyi ellepte. Mikor már forrt, belekevertem kb. 2 dl főző tejszínt és 3 púpos evőkanálnyi krémes tejfölt. Mivel botmixerem nincs, krémlevesnek nem lehet nevezni a végeredményt, de így is nagyon jó lett az állaga. Mondjuk, ha lenne gépem, biztos összeturmixoltam volna. :)

Kóstolás után végre megértettem, hogy mit értenek mások az alatt, hogy szívet-lelket melengető ez a leves. :)

Paradicsomos padlizsánkrém

Mivel földrajzi adottságai miatt Norvégia nem a mezőgazdaság fellegvára, elég sok alapanyag egész évben elérhető, mert importálják. Legutóbb padlizsánt sikerült jó áron vennem a Grondlandon. Ebből született Ízbolygó receptje hatására egy gyors és ízletes padlizsánkrém. Dávid anyukájától márt tanultam egy nagyon finom receptet, de most nem azt választottam, mert nem bírtam magam rávenni, hogy akár egy kis fej hagymát is finomra aprítsak. Így a következőképpen jártam el. Megmostam a közepes méretű padlizsánomat, és sütőpapírral bélelt tepsiben magas hőmérsékleten addig sütöttem, amíg jó puha lett a belseje. Közben 3 nagyobb paradicsomot megmostam, feldaraboltam, és egy kis fűszerolajon némi sóval feltettem párolódni. (Az olaj Dávid fetasajtjához volt mellékelve, aminek a csomagolását rég kidobtam, így nem tudom, hogy pontosan mi volt benne.) Alaposan megszórtam fokhagymaporral, és addig főztem, amíg jó krémes lett. A végén adtam hozzá egy tekintélyes adag morzsolt koriandert, egyet forraltam még rajta, majd az egészet átszedtem egy keverőtálba. A padlizsánt egy másik tálban alufóliával letakarva kezelhető hőmérsékletőre hűtöttem, majd egy fakanállal kikapartam a húsát a héjából és a paradicsom mellé tettem. Szintén a fakanállal jól elkevertem a zöldségeket, közben kicsit össze is törtem őket. Más körülmények között ezt sem kíméltem volna a botmixerrel, de rá kellett jönnöm, hogy akkor is nagyon finom, ha nem teljesen egynemű az állaga.

Jó étvágyat! :)

Fotók közkívánatra

Már nagyon sokan kérdeztétek, hogy mikor lesznek láthatók a lakásról belülről készült fotók. Örömmel jelentem, hogy végre feltöltöttem őket. Továbbra is hadilábon állok a jócskán kiöregedett fényképezőgépünkkel, ezért elég funkcionalista képek lettek: a minőségük nem az igazi, csak arra jók, legalábbis reményeim szerint, hogy el tudjátok képzelni, hogyan néz ki a lakás belseje. A végéről külön szeretném kiemelni Flóra, T. és a volt munkatársaim alkotásait, amiket mind-mind kitettünk, és nagyon otthonos hangulatot varázsolnak. Az Aputól kapott faragott dísz is melengeti a szívemet minden nap a szekrénysor főhelyén, de arról annyira vállalhatatlan képet sikerült csak csinálnom, hogy még én sem merem feltenni. Flórának tett ígéretemhez híven a minimalista "adventi koszorúnk" is szerepel az utolsó képen.

Köszönöm IKEA

Pénteken többek között az itteni IKEÁ-ban jártam, hogy beszerezzek néhány apróbb kiegészítőt - természetesen főként a konyhába. Szükségünk volt három kisebb kukára is, mivel a környékünkön szelektív a hulladékgyűjtés. 

Nagyon tetszik a rendszer: külön gyűjtjük a papírt, a műanyagot, az ételmaradékot és a vegyes hulladékot. A papírnak külön gyűjtőkukája van az udvaron, a műanyagot kék, az ételmaradékot zöld zacskóba kötöm, a vegyeset pedig kifordított reklámszatyorba. A papíron kívül minden ugyanabba az udvari gyűjtőedénybe kerül, de külön batyukban, így könnyű őket szétválogatni. Ahhoz pedig megfelelő tárolóedények kellenek, hogy a lakáson belül kulturáltan tudjuk kezelni a különféle szemetet.

Vettem tehát három kicsi műanyagkukát az IKEÁ-ban. (A szemfülesek kedvéért jegyzem meg, hogy azért csak hármat, mert a papírnak volt már egy korábbról. :) )Elindultam a szerzeményekkel hazafelé, majd egy 45 perces buszút után villámcsapásszerűen belém hasított a felismerés, hogy a három kukából kettőnek a tetejét otthagytam az áruházban a termékcsomagoló pulton. Nem volt mit tenni, még aznap délután visszamentem az üzletbe, reménykedve, hogy hátha megtalálták a fedőket. Új fedőt ugyanis csak kukástul lehet kapni, és nem volt kedvem még két kukát megvenni csak azért, hogy legyen három fedett és két fedetlen. Mire visszaértem, a fedőknek a csomagolópulton már hűlt helye volt, így a vevőszolgálaton érdeklődtem. Előadtam a problémámat, az ügyintéző pedig utánanézett a kukáim fedelének. Kiderült, hogy megtalálták őket, és rögtön mondták is, hogy kaphatok helyettük két másikat. Nem kellett külön kérlelni senkit, nem néztek hülyének, csak szimplán adtak egy papírt, amivel két fedőt kihozhattam az eladótérből. Valószínűleg nem én voltam az első delikvens a világtörténelemben, aki valamelyik termék valamelyik alkatrészét ott felejtette.

Úgy sejtem, hogy ez bármelyik IKEÁ-ban hasonlóképpen történt volna, de én máshol még nem hoztam magam hasonló helyzetbe, így biztosan nem tudom. Viszont nagyon feldobta a napomat ez a gesztus - köszönöm IKEA!

Igazi norvég vacsora

Norvégiában nemzeti eledel a virsli. Még a trafikokban is lehet kapni különböző hot-dogokat az újság mellé. Mi is bevásároltunk belőle, és vasárnap vettünk Polselompert is, ami norvégul "virslicsomagoló"-t jelent. Na most, a Polselomper pont úgy néz ki, mint a magyar palacsinta, ezért először lekvárral akartuk enni, de kiderült, hogy úgy finoman szóval rossz. Leginkább a lekváros papírra hasonlít.

Úgyhogy megegyeztünk, hogy megpróbáljuk az eredeti rendeltetési céljára felhasználni a lompert. A virslihez a szószokon és a lomperen kívül még salátát szerettünk volna enni, de mivel az nem volt itthon, Dávid tegnap hazafelé beugrott a Rimi nevű boltba, hogy hozzon. Hozott is zöldséget, de saláta helyett kínai kel sikerült, úgyhogy igazi norvég vacsoránk lett, mert a norvégok tényleg salátaként eszik a kínai kel nyers leveleit. :) Amúgy ezt otthonra is ajánlom, a zsenge levelek meglepően finomak.

November 14-i hét

Mire befejeztem az első hetem krónikáját, eltelt a második is, úgyhogy most stratégiát váltok, és az egész hetet megpróbálom egy bejegyzésben összefoglalni, hátha így napra készebbé tudom tenni a blogot.

A második hét is mozgalmasan telt. Hétfőn beiratkoztam norvég nyelvtanfolyamra. Kedden elmentem a NAV tájékoztatójára, de nem volt túl hasznos. Sok mindent már tudtam abból, ami elhangzott. A tanácsadó a kérdéseinkre pedig vagy nem tudott válaszolni, vagy tudott ugyan, de tévedett. Talán, ha más tartja az előadást, jobb a színvonal. Mindenesetre jó, hogy van ilyen, mert az elején azt érzi az ember, hogy mindig tudja, mi a következő lépés, mire pedig eljut odáig, már felszed egy csomó tudást út közben. Szintén kedden megünnepeltük Dávid szülinapját egy jó pár meglepetéssel és finom norvég vacsorával. Csütörtökön elkezdtem a norvég tanfolyamot, eddig nagyon élvezem. Szombaton voltunk A-nál egy ínycsiklandó vadhús vacsorán Dávid szülinapja alkalmából, vasárnap pedig egy nagyot kirándultunk, de még nagyobb ködbe sikerült belefutnunk, mint előző héten, úgyhogy képek erről sincsenek.

Lám, így is be lehet számolni egy hétről. :) Remélem, most már menni fog a valós idejű blogolás. Nem kell aggódni, most már nem fogok minden napról egyesével írni. :)

November 12 és 13. - szombat és vasárnap

Szombaton nap közben a háztartással voltunk elfoglalva, majd este ismét vendégeink voltak. Zs.-t és Zs.-t Flórán keresztül ismertük meg. Nagyon hangulatos estét töltöttünk együtt, sok mindent megtudtunk tőlük Norvégiáról, a norvégokról és arról, hogy milyen ezt magyarként megélni.

Vasárnap pedig kirándulás volt a program. Nagyon szeretünk túrázni és itt sok lehetőség van rá, Osló területén belül is. Most a Songsvann nevű tótól az Ullevalseter nevű turistaházig tartó utat tettük meg oda-vissza. Az időjárás viszont borús-ködös volt, úgyhogy fényképeket nem tudtunk csinálni. Reméljük, hamarosan arra is lesz lehetőség.

November 11. - péntek - NAV megint

Pénteken ismét kísérletet tettem, hogy a NAV-ba elmenjek. Ez most sikerült is, találkoztam egy nagyon segítőkész hölggyel, aki, bár nem ez a feladata, összehozott egy munkaügyi tanácsadóval. A tanácsadótól meg tudtam, hogy minden kedden és csütörtökön tartanak tájékoztatókat a bevándorlókank, ahol bővebb információt lehet szerezni a munkaerőpiacról és az egyéb munkavállalással kapcsolatos dolgokról.

Este elmentünk még az egyetemi kvízre, amit az egyik hallgatói szervezet rendez meg minden héten. Kibérlik a Frederiksen nevű kocsmát a campuson, és egy kvízmester 30 kérdést tesz fel az 5 fős csapatoknak. 15 kérdés után, a csapatok váalszlapot cserélnek, és kijavítják egymás válaszait (ekkor a kvízmester elmondja a helyes megoldásokat). A 30 kérdés végén ugyanez történik, majd begyűjtik a válaszlapokat és győztest hirdtenek. Az egyetlen hátul ütője a dolognak az volt, hogy három norvéghoz és egy izlandihoz társultunk be, akik norvágul beszélgettek, a kérdések norvégul voltak és a válaszokat is norvégul kellett megadni, ezért kicsit marginális szerepet töltöttünk be az este során, úgyhogy 9 óra magasságában már le is léptünk. Remélhetőleg lesz majd jobb is.

November 10. - Csütörtök - Az első vendégség

Csütörtökön meglátogattak az első vendégeink. A.-t Dávid ismerte meg még az egyik magyar nyelvtanfolyamon Budapesten. Okóberben A. kiköltözött Oslóba a barátjához, K.-hez, múlt csütörtökön pedig már négyesben találkoztunk. Nagyon kellemes estét töltöttünk együtt. Lenyűgöző, hogy K. mennyi mindent tud Magyarországról. Nagyon jól esik, hogy mindketten szívesen megosztják velünk a tapasztalataikat, és adnak tanácsot az ügyes-bajos dolgaink intézéséhez.

Hogy legyen mivel megkínálnunk őket, sütöttem egy gyors csokoládés kekszet a Sülve-főve című oldal receptje alapján. Az eredeti változat itt érhető el. Annyit változtattam rajta, hogy a tésztjába nem tettem kakaót, és csak étcsokoládét aprítottam bele, de nagy sikert aratott így is. (A fotó még messze nem tökéletes, de igyekszem csiszolni a technikán, és idővel szerzünk hozzá jobb felszerelést is.)

November 9. - szerda - Posta és Gronland

Múlt szerdán volt Hugi szülinapja, és bár én már felköszöntettem otthon, szerettük volna meglepni valamivel. Kerestem a városban egy boltot, ahol képeslapokat is lehet kapni, választottam egy helyeset, és Dáviddal együtt megírtuk neki. Délután elvittem a postára feladni, ahol a postáskisasszonnyal nem igen értettük egymást, mert ő alig tudott angolul, én meg norvégul. (Mondjuk az ő angoltudása még mindig jobb volt, mint az én norvégtudásom.) Ebből a következő párbeszéd sült ki. Én megkérdeztem, hogy mikor fog megérkezni a lap Magyarországra. Erre ő megkérdezte, hogy Magyarország Európában van-e. Ezen úgy meglepődtem, hogy eltartott egy darabig, mire kinyögtem, hogy igen. Erre ő megmondta, hogy mennyi a lap feladásának az ára. Megpróbáltam még egyszer megkérdezni, hogy mikor érkezik meg a küldemény, amire most az volt a válasz, hogy a többit  már intézi, nyugodjak meg. Más választásom nem lévén eljöttem, és feladtam, hogy tőle tudjam ezt meg. :) Aztán kiderült, hogy a szerdán kora délután feladott lapot a címzett hétfőn kapta meg.

Miután a lapot sikeresen feladtam, sétáltam egyet a városban és felfedeztem a Gronland nevű városrészt (Grönlandnak mondják, mint mi a földrészt), amit javarészben bevándorlók laknak. Ez nagyon érdekes karaktert kölcsönöz ennek a kerületnek: sokszínű és érdekes környék ez. A legjobban az tetszik benne, hogy sok olyan élelmiszerboltot találni itt, amik hatalmas választékot kínálnak a norvég viszonyokhoz képest elérhető áron. A zöldségespultokat végignézve kifejezetten az volt az érzésem, hogy nem is ugyanazon a bolygón lakom, ahonnan ezek a termények származnak: az egy dolog, hogy egyeseknek nem tudom a nevét, de volt olyan eset, amikor éppen ötletem sem volt, hogy zöldséggel vagy gyümölccsel állok-e szemben, melyik részét lehetne megenni és hogyan kéne elkészíteni. Majd lefényképezem őket és a blogon lehet a tippeket betküldeni. :)

Szerencsére találtam ismerős dolgokat, így M. receptje alapján nagyon finom vöröslencsefőzeléket készítettem. Apróra vágtam és kevés olajon megpirítottam egy nagy fej hagymát, arra rádobtam kb. 25 dkg átmosott vöröslencsét, egy kicsit pirítottam. Egy pár perc után felöntöttem kb. háromszoros mennyiségű vízzel, belevágtam három nagyobbacska paradicsomot, sóztam, borsoztam és őrölt köménymaggal fűszereztem. Nagyjából 25-30 perc alatt készre főtt az egész. Mivel utána hagytam állni nagyjából egy óráig, így főzelék állagú lett. Ebből a mennyiségből ketten kétszer ettünk.

November 8. - kedd - A lakásunkról részletesebben

Az előző napi tapasztalatokból okulva a NAV-nak a közelébe sem mentem. Helyette a lakást csinosítgattam, takarítottam, és a ruháinknak illetve egyéb holmijainknak kerestem megfelelő helyet.

Tudom, hogy sokakat érdekel, hogy hogyan néz ki a lakásunk, ezért csináltam egy galériát, ami már tartalmaz egy pár képet ízelítőül. Egyelőre főleg olyan képek vannak benne, amelyek kívülről mutatják be a házunkat, de amint sikerül jó képeket csinálnom a belső terekről, felteszem azokat is.

A lakásunk egy családi ház szuterénjében található. Egy konyhával és étkezővel egybe épített kandallós (!) nappaliból, egy hálószobából és egy fürdőszobából áll. A szobákat közlekedőő terek kötik össze, de ezeken mi csak átjárunk, mert a házban lakó család használja őket tárolásra. Kellemes méretű a lakás, van elég tárolóhely benne és ugyan sötétebb egy kicsit, mintha nem a földbe lenne süllyesztve, de az ablakokon keresztül a napfény is be tud jutni. Továbbá norvég szokás szerint sok különböző fényforrás, lámpa van a lakásban, ezért ha épp nem is süt be a nap, hangulatosan be lehet állítani a fényeket. Nyáron pedig meglesz az előnye is annak, hogy nem tűz be a nap reggeltől éjfélig folyamatosan. :)

A környék nagyon hangulatos, Oslónak ez az elegánsabbnak tartott nyugati felében helyezkedik el. Csendes utcákból, hatalmas házakból és szép kertekből áll a szomszédságunk.

Nagy szerencsénk volt azzal, hogy rátaláltunk erre a helyre a finn.no oldalon keresztül, mert sokaknak elég keményen meg kell küzdeniük egy megfelelő albérletért. Arról, hogy hogyan tettük szert az albérletre itt írtam részletesebben. A tapasztalatunk azt mutatja, hogy a lakásbérlésnél (is) nagyon fontos a személyes találkozás Norvégiéában, vannak, akik szabályosan interjúztatják az érdeklődőket. A mi esetünkben hatalmas előny volt, hogy Dávid az egyetemen dolgozik, mert ennek nagy az elismertsége itt. Egyébként vannak olyanok, akik bevándorlóknak nem szívesen adják ki a lakásukat, mi is találkoztunk ilyenekkel. Ha valaki itt szeretne lakni, akkor fel kell készülnie, hogy a lakás- és munkakeresésbe nagy energiákat kell fektetnie, ha nem előre leszervezett munkahelyre és lakásba érkezik.

November 7. - hétfő - norvég ebéd és NAV-os kaland

Elkezdtem ismerkedni a várossal. Dáviddal ebédeltem az egyetemen (én isteni currys csirkelevest, ő pedig sonkás melegszendvicset), és megismerkedtem néhány kollegájával is.

Apropó ebéd, ahogyan az a fenti meüből it látszik, errefelé az a szokás, hogy az emberek délben csak valami könnyűt esznek: szendvicset, salátát, esetleg egy tál levest. Meleg ételt otthon vacsorára esznek kora este, családi körben. Azt gondoltam, hogy nehéz lesz ehhez hozzászokni, miután az utóbbi időben (Anyunak hála) gyakran ebédre és vacsorára is főtt ételt ettem, de meglepően könnyen ment az alkalmazkodás.

A délutánt azzal töltöttem, hogy megpróbáltam felkeresni a norvég munkaügyi központot (a NAV-ot) némi információ reményében. Itt érdemes ugyanis a bevándorlóknak érdeklődniük arról, hogy merre kell a hivatalos ügyekben elindulniuk, hogyan célszerű munkát keresniük. Ez három órás bolyongásba és heves önostorozásba torkollot, úgyhogy ehelyütt álljon csak annyi, hogy nem sikerült eljutnom hozzájuk.

Az elmúlt másfél hét

Régóta tervezgettem már egy átfogó bejegyzést, de mindig találtam valamit, amit még bele akartam venni, hogy teljes legyen a kép. Ennek az lett az eredménye, hogy nem írtam egyáltalán azóta, hogy megérkeztem. Cserébe összegyűjtöttem sok mindent, amit szeretnék megosztani. Akkor döbbentem rá igazán, hogy milyen sok mindent szeretnék közzé tenni, mikor neki álltam írni. Mivel egy bejegyzéshez sok az anyag, úgy  döntöttem, hogy több kisebb bejegyzésben dolgozom fel a következő időszakot, hogy fogyaszthatóbb legyen. Természetesen az olvasóközönség témajavaslatait is szívesen fogadom. :)

November 6. - vasárnap

Érkezés után a reptéri vasútra várva

Minden gond nélkül megérkeztem a csomagjaimmal együtt Oslóba. Dávid már a reptéren várt, de sikerült meglepnem, mert belekveredtem egy turistacsoportba, így nem látott, és teljesen váratlanul érte, amikor végül megszólítottam. :) Nagyon örültünk mindketten a viszontlátásnak. Este bevásároltunk sok finomságot (például savanyított rákot és barna sajtot), aztán pedig sétáltunk a városban, és kicsit több, mint két hónapnyi videótelefonálás után végre három dimenzióban beszélgettünk egy nagyot.

Megérkeztem

Kifújom magam és írok hosszabban is.

A nap kérdése

Hogyan lehet kétszer 20 kilogrammnyi csomagba belepakolni mindent, amiről úgy gondolom, hogy nekem azt mindenképpen vinnem kell? Én már sejtem a választ, de várom a lelkes közönség tippjeit is! :)

Őszintén hálás vagyok, hogy pillanatnyilag ez a legnehezebb kérdés, amin úrrá kell lennem.

Kis kitérő

Itt kellett töltenem a múlt hetet munkaügyből kifolyólag. Azért valahogy kibírtam...