Elkezdtem ismerkedni a
várossal. Dáviddal ebédeltem az egyetemen (én isteni currys csirkelevest, ő pedig sonkás melegszendvicset), és megismerkedtem néhány
kollegájával is.
Apropó ebéd, ahogyan az a fenti meüből it látszik, errefelé az a szokás, hogy az emberek délben csak valami könnyűt esznek: szendvicset, salátát, esetleg egy tál levest. Meleg ételt
otthon vacsorára esznek kora este, családi körben. Azt gondoltam, hogy nehéz lesz
ehhez hozzászokni, miután az utóbbi időben (Anyunak hála) gyakran ebédre és vacsorára
is főtt ételt ettem, de meglepően könnyen ment az alkalmazkodás.
A délutánt azzal töltöttem, hogy megpróbáltam felkeresni a norvég
munkaügyi központot (a NAV-ot)
némi információ reményében. Itt érdemes ugyanis a bevándorlóknak érdeklődniük arról, hogy merre kell a hivatalos ügyekben elindulniuk, hogyan célszerű munkát keresniük. Ez három órás bolyongásba és heves
önostorozásba torkollot, úgyhogy ehelyütt álljon csak annyi, hogy nem
sikerült eljutnom hozzájuk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése