Fény a sötétben - Advent

Szeretem az adventi időszak várakozós-készülődős hangulatát. Ezt remekül kiegészítik az oslói karácsonyi fények, amikkel nem tudok betelni. Ezt a "karácsonyfát" Dávid fotózta.

Fény a sötétben - kedves ismerősök és barátok

Mióta megérkeztünk, nagyon sok kedves embert ismertünk meg, norvégokat és nem norvégokat egyaránt. Szert tettünk számos jó ismerősre, és néhány barátra is. Most is éppen Zsuzsiékhoz készülünk egy kártyapartira.

Fény a sötétben - zsíros tejföl

Tejfölös, lekváros gofri (Forrás: NRK főzőmagazin )

Eddigi tapasztalataim szerint Oslóban háromféle tejfölt lehet kapni: egy egészen soványat (ekstra lett), egy közepesen zsírosat 18%-os zsírtartalommal (lett) és egy 30%-os zsírosat (setter).

Ez utóbbi nekem nagy kedvencem, mert a magas zsírtartalma miatt nagyon krémes, és valószínűleg más kultúrával is oltják, mint otthon, mert szinte egyáltalán nem savanyú, inkább tejszínes ízű. Itt gyakran eszik palacsintára és gofrira kenve. A tetejére lekvár dukál. Higgyétek el, sokkal finomabb, mint amilyen bizarrnak hangzik. Nyamm. :)

A sötétség ellenszere

 Délutáni fényviszonyok Sigrid blogjából

Nem, sajnos még nem találtam fel olyan gyógyszert/módszert, ami egy az egyben megszünteti a sötétség kevésbé kellemes hatásait. Viszont támadt egy ötletem, ami remélhetőleg nekem segít, az érdeklődőknek pedig Norvégiával kapcsolatos érdekességet szolgáltathat. Nézzük, miről van szó.

A héten észrevettem, hogy nagyon ingerlékeny vagyok, sokkal nagyobb az alvásigényem, mint például nyáron volt, azok a dolgok, amiket korábban élvezettel csináltam (pl. főzés, kötés, torna), nem szórakoztatnak és nagyjából semmihez sincs kedvem. Ezzel az alaphangulattal már csak egy lépés az élő fába is belekötni, és azon rágódni, hogy mi az, ami otthonról hiányzik, vagy a mostani életemben nem tetszik. Hm, nem egy produktív tudatállapot.

Ma eszembe jutott megnézni, hogy norvég oldalakon milyen tippeket találok a sötétség átvészelésére. A keresgélés közben derült ki számomra, hogy  gyakorlatilag a rövid nappalok okozta lehangoltság minden tünetét produkálom. Legalább neve van a gyereknek. Azt írják a hozzáértők, hogy ennek részben fiziológiás alapja van, mert megváltozik az ember hormonháztartása. Nem mindenkit érint egyformán, úgy tűnik, én valahogy fogékonyabb vagyok rá.

Ezért azt találtam ki, hogy megpróbálok ezen valahogy úrrá lenni, és ennek keretében lehetőleg hetente háromszor, és/vagy erős rosszkedv esetén írni egy apróságról, amit kifejezetten szeretek itt. Meglátjuk, hogy hogy sikerül a gyakorlatba átültetni az ötletet, és nektek mennyire tetszik, illetve nekem mennyire segít, de egy próbát biztosan megér. Hamarosan érkezik hát az első kiszemelt.

Egy éve Norvégiában

Épp ma egy éve, hogy megérkeztem Oslóba. Ez egy jó alkalom a visszatekintésre, és a tervezgetésre. Kicsit olyan érzés, mintha egyszerre lenne születésnapom  és szilveszter. Mivel amúgy is hajlamos vagyok abba a hibába esni, hogy csak az előttem álló célokra figyelek, és az elért eredményeket nem értékelem eléggé, most szeretném összegyűjteni a blogon az elmúlt egy év sikereit. Remélem, hogy ezzel segítek magamnak majd átvészelni az előttem álló nehezebb időszakokat, és talán a hozzám hasonló helyzetben lévők is tudnak meríteni a tapasztalataimból. Íme, a lista ötletszerű sorrendben.

1) Elfogadható szinten megtanultam norvégul. Most már az újságolvasás nem okoz gondot, a legtöbb rádió- és tévéműsort is jól értem. Hétköznapi helyzetekben elég jól elboldogulok norvégul: már adóügyeket és munkaügyi központos ügyeket is jól el tudok intézni. Norvég beszélgetőpartnereim nem szoktak megkérni, hogy beszéljek inkább angolul. :)

2) Nekiduráltam magam, és két nyelvvizsgát is megcsináltam. Az egyik (Norskprøve 3) egy gyenge középfokú szintű (B1), a másik (Bergenstest) pedig eredménytől függően erős középfoknak (B2) vagy felsőfoknak (C1) felel meg. Az eredményekre még heteket várnom kell, de örülök, hogy felkészültem rájuk, és megpróbáltam őket.

3) Találtam alkalmi munkákat. Nagyon változó, hogy kinek hogy alakul a karrierje itt, de annyi biztos, hogy nekem nem bizonyult egyszerűnek munkát találnom. Egyelőre egy ruhatárban dolgozom és egy családnak segítek be a takarításba illetve a ház körüli teendőkbe. Szerintem ez jó kezdet.

4) Elvégeztem a munkaügyi központon keresztül egy 4 hónapos teljes munkaidős álláskeresési tanfolyamot, és egy pár napja elkezdtem szintén ebben a rendszerben egy óvónőképző kurzust. Minden nehézség ellenére nagyon szeretek norvég nyelven tanulni.

5) Úgy érzem, hogy az otthoniakkal a távolság ellenére sikerül a kapcsolatot tartanom.

6) Találtam egy-két új barátot Norvégiában és sok kedves ismerőst.

7) Lefogytam 10 kilót. No, ennyire azért nem drága az élelmiszer, csak sikerül néhány rossz szokásomtól megszabadulnom, és többet sportolok.

8) Dáviddal szuperül kitartottunk és kitartunk egymás mellett.

Köszönöm mindenkinek, aki támogatott abban, hogy ezeket elérhessem. Kíváncsi vagyok, mit hoz a következő év. Remélem, 2013. november 6-án egy hasonló optimizmussal telve írhatom a következő listát.

Gyurta Dani nagysága

Dani ma nem csak a 200 mellen szerzett aranyérmével mutatta meg, hogy milyen kvalitású sportoló, hanem azzal a gesztussal is, amit az idén májusban tragikusan fiatalon elhunyt norvég mellúszó, a szám esélyesének tartott Alexander Dale Oen emlékére tett: győzelme után megígérte, hogy tisztelete jeléül elküldi medálja másolatát az elhunyt sportoló szüleinek. Gratulálok Dani! (norvég nyelvű forrás)

Nyári hangulat

A. kérésére íme néhány kép a nyári hangulatról, ami a májussal együtt el is tűnt. Azóta, szintén A. szavaival élve, a 18 fokos norvég kánikulát élvezzük.

A pötty én vagyok :) (fotó: Dávid)

(Fotó: Dávid)

Május 17. - A norvég nemzeti ünnep

Ugyan már majdnem egy hónapja volt május 17., mindenképpen akartam írni róla, mert nagyon fontos esemény ez Norvégia életében, és külföldiként is nagyon szerethető ünnep. Így kissé megkésve, de következik a nagybetűs norvég nemzeti ünnepről.

Norvégiában ugyan van több, nem a keresztény hagyományokhoz kötődő ünnep, azonban egyértelműen május 17. a nemzeti ünnep. 1814-ben a napóleoni háborúk legvégén Napóleon utolsó szövetségese, a Dán-Norvég perszonálunió uralkodója, VI. Frigyes megadta magát a koalíciós erőknek. Ennek eredményeképpen a norvégok 434 év után kikerültek Dánia fennhatósága alól. Május 17-én elfogadták Eidsvollban a norvég alkotmányt és királlyá választották Keresztély Frigyes herceget. 1844 óta tehát ezen a napon ünneplik a norvégok országuk születésnapját. Érdekes adalék azonban, hogy a koalíciós erők megállapodás alapján Norvégiát Svédország vonta volna fennhatósága alá a háborúk végeztével, így Norvégia függetlenségét a győztes államok nem nézték jó szemmel. Svédország kezdetben diplomáciai úton igyekezett elérni, hogy Norvégia eleget tegyen a megállapodásnak. Mivel ez nem vezetett eredményre, Svédország egy villámháborúval szerzett érvényt érdekeinek. Ennek eredményeképpen Norvégia még az 1814-es év novemberében megválasztotta a svéd uralkodót, XIII. Károlyt norvég királlyá. Ezzel létrejött a svéd-norvég perszonálúnió, amely aztán egészen 1905-ig fennállt. Azaz 1814. május 17-e után mindössze féléves függetlenség következett az ország történelmében, amelyet ismét egy unió váltotta fel. Érdekes módon azonban mégsem a svéd-norvég unió felmondását, hanem az 1814-es eseményeket ünneplik a mai napig.

A nap gyakorlatilag minden településen a gyermekfelvonulással (barnetoget) kezdődik. Oslóban ez úgy néz ki, hogy 10 órakor megindul az iskolák felvonulása a főutcán egészen a királyi palotáig. A gyerekek zenélnek, énekelnek, versikéket skandálnak és többnyire rettentő büszkék arra, hogy részt vehetnek a felvonuláson. (Mondjuk a lelkesedés a képeken pont nem látszik olyan jól.)

Az út mentén pedig a lelkes szülők és érdeklődök figyelik a menetet. A fő utca ilyenkor megtelik emberekkel, becslések szerint a lakosság 80-90% a városban ünnepel ilyenkor. Sokan a hagyományos hímzett norvég népviseletet, a bunadot öltik fel erre az alkalomra. A felvonulás végén pedig a királyi család köszönti integetéssel az ünneplőket a királyi palota erkélyéről. (Igen, a jobb oldali képen a két oszlop között látható négy pici pont a királyi család.)

Mivel minden oslói iskolából vannak felvonulók, az ünneplésnek ez a rész eltarthat délután egyig, kettőig is akár. Utána hagyományosan a szezonnyitó fagyizás következik, amit a legtöbben még a belvárosban ejtenek meg. A délután pedig a családi, baráti összejöveteleké. Akár csak a sajátjukat, a norvégok az ország születésnapját is finom ételekkel, italokkal, szépen felöltözve, a szeretteik társaságában ünneplik meg. Mint minden ünnepnek, a május 17-ének is megvannak a hagyományos ételei. Idén úgy gondoltam, hogy szeretnék én is kapcsolódni kicsit a szokásaikhoz, ezért megsütöttem az egyik legnépszerűbb május 17-i tortát, a marcipántortát. Kicsit küzdelmes volt, mert a sütőnk elég rozoga, ezért a piskótával meggyűlt a bajom, de a végeredmény nagyon finom lett.

Ráadásul az első képen látszik, hogy idén egy speciális ajándékot kaptunk május 17. alkalmából: a család, akiktől a lakásunkat béreljük, elutazott, és megengedték, hogy addig használjuk a medencét és a környékén kialakított pihenőteraszt. Szerencsére az ünnep után beköszöntött a jó idő, úgyhogy kiélveztük a kertet, amennyire csak tudtuk. A torta dekorációja pedig természetesen a norvég nemzeti színekből tevődik össze.

Visszatérve még az ünnepléshez, külföldiként nekem nagy élmény volt már tavaly is és idén ismét a május 17., mivel nagyon befogadó ünnep. Anélkül is részt lehet benne venni, hogy az ember a történelmi hátterét ismerné. Ráadásul nagyon szépen összeköti a generációkat: gyermekkorban az ember a felvonulásba vágyik, felnőttként pedig már a gyerekeiért izgul, majd utána mindenki közösen ünnepel a szeretteivel. Egyszerű, de mégis barátságos ez a nap, amely az összetartozásról szól.

Nyár

Május 17-e Norvégia nemzeti ünnepe (erről írok majd még részletesebben is). Idén az időjárás nagyon jó volt hozzánk, mert pont az ünnepnapra érkezett meg a langyos, tavaszias idő, ami azóta csak még jobbra fordult. Az elmúlt napokban 25 fok körüli a hőmérséklet, ráadásul  nagyon sok cserje, gyümölcsfa virágzik, úgyhogy a levegő kifejezetten balzsamos - kívánni sem lehet ennél többet. Nekünk mégis jutott, ugyanis az a pár, akiktől a lakásunkat béreljük, elutazott két és fél hétre, és megengedték, hogy ez idő alatt használjuk a kerti medencét illetve a környékén kialakított pihenőt. Mondtam is Dávidnak, hogy kifejezetten az az érzésem, hogy egy tengerparti nyaraláson vagyunk. Most is épp egy nyugágyból írom ezt. :)

A nyaralós hangulatomat tovább fokozza, hogy most már körülbelül negyed tizenegykor megy le a nap este, de utána a szürkület még nagyjából további másfél óráig tart. Nagyon élvezem, hogy egy estébe még sok minden belefér. Az egyetlen hátulütője ennek az, hogy a bioritmusom felborult: éjfél körül tudok csak elaludni, pedig egyébként tíz és tizenegy között szoktam. Ezért az utóbbi időben átéltem egy pár igen kellemetlen reggelt. :)

A nyárhoz találtam egy nem kifejezetten nyári hobbit: a kötést. Minden azzal kezdődött, hogy február óta a Vörös Kereszt oslói szervezetében vagyok önkéntes. Egy ifjúsági központban segítem a hozzánk betérőket, hogy biztonságos, nyugodt környezetben tölthessék el a szabadidejüket. Itt ismerkedtem meg Ellennel, aki önkéntes korrepetítorként dolgozik ugyanitt. Egyszer behozta a kötését, egy babatakarót, amit a születendő unokájának csinál. Elkezdtünk beszélgetni ennek kapcsán, és elmeséltem neki, hogy egyszer én is tudtam kötni, de elfelejtettem már. Erre ő felajánlotta, hogy megtanít újra.Tegnap már egy gombolyag fonallal és két kötőtűvel várt, és együtt begyakoroltuk a sima szemet. Nagyon gyorsan visszajöttek a régi mozdulatok, nem is tudtam pontosan úgy csinálni, ahogy ő mutatta, az ment igazán, ahogy hajdanán tanultam.

Tegnap este óta lekötöttem már 12 sor sima szemet, és rájöttem, hogy nagyon jól kikapcsol, ha ezt csinálom. Egy kicsit tudok közben gondolkodni is, de azért figyelnem kell a kötésre, ami egészséges kereteket szab az amúgy nem feltétlen jó irányban csapongó gondolataimnak. Ráadásul úgy érzem, hogy ezzel valahogy vissza tudok nyúlni a gyökereimhez, ugyanis mindkét nagymamám sokat kézimunkázott. Az apai mamám inkább horgolni szeretett, amennyire vissza tudok emlékezni, de kötni is tudott, míg anyai nagymamám főleg kötött. Többek között kifogyhatatlan mamuszkészletet állított elő a húgomnak és nekem annak idején. Kötés közben azt érzem, hogy közelebb kerülök hozzájuk. Sajnos apai nagymamám már nincs köztünk, de anyai nagyimat reményeim szerint sikerül egy kötött aprósággal meglepnem majd a születésnapjára vagy karácsonyra. Kicsit olyan ez, mint a sütés - az mindig cukrász nagypapámra emlékeztet.

Ha folytatódik a tendencia, néhány éven belül számíthatok a kertészkedésre és a barkácsolásra is szüleim után. :)

Esti hangulat

Fotó: Dávid

Pók

Tegnap este ezt a méretes pókot találtuk a hálószobában a redőny madzagján. 

A pók

Először természetesen le kellett fotózni, mert nem minden nap látni ekkora jószágot ilyen békésen hintázni a redőnyön. Amint ezzel megvoltunk, a második programpont következett: megpróbáltuk kitenni a szűrét. Ez csak részben sikerült, mert kiderült, hogy nagyon gyorsan tud szaladni és irányt változtatni. Az előszobáig sikerült kitessékelni, de ott beszaladt a sarokba egy szekrény mögé. Most abban reménykedünk, hogy előbb-utóbb éhes lesz, és rájön, hogy jobban jár, ha a kertben próbál meg vadászni. Természetesen elalvás előtt még meg kellett néznem az interneten, hogy vannak-e mérges pókok Norvégiában. A rögtönzött kutatás eredménye szerint nincsenek - ez felettébb megnyugtató. :)

Itt a grillszezon!

Norvégiában hatalmas divatja van számos kerti illetve szabadtéri tevékenységnek, többek között a grillezésnek is. Azt gondolná az ember - én legalábbis azt gondoltam -, hogy a viszonylag barátságtalan klíma miatt nincs nagy kultúrája itt az ilyesminek. Ez azonban óriási tévedés. Igaz, hogy sokszor nem megfelelő az időjárás a szabadtéri programokhoz, de egyrészt a norvégok vallják, hogy nincs rossz időjárás, csak rosszul megválasztott ruházat; másrészt pedig azt a viszonylag keveset, ami jut, nagy lelkesedéssel és leleményesen használják ki - és ezzel nagyon belopták magukat a szívembe.

 

Ennek a szemléletnek az egyik terméke az egyszer használatos grillsütő. Minden nagyobb élelmiszerüzletben kapható, ha beköszönt a "jó" idő (vagyis, amikor a norvégok már kimerészkednek sütögetni - én idén január közepén láttam az első delikvenseket). Mi vasárnap döntöttünk úgy, hogy megkezdjük a szezont. Felszerelkeztünk virslivel, ami itt nemzeti eledelnek számít, salátáva, és lompével (burgonyás tésztából készült palacsinta), és átkompoztunk a városhoz tartozó Hovedøya szigetére.Hovedøya egyike az Oslóhoz tartozó népszerű kiránduló- és üdülőszigeteknek. Vonzerejét leginkább tengerparti strandja és a 13. századi kolostorromok kölcsönzik. Mi most a tengerpartot vettük célba. Na de, vissza a sütögetés részleteihez.

 

Maga a grill nagyon praktikus, mert könnyű, nagyon egyszerű meggyújtani és kb. 1,5 órányi főzőidőt biztosít. A használt grilleket aztán minden kirándulóhelyen külön gyűjtik, majd újrafelhasználják, így viszonylag környezekímélő is. Valahogy így néz ki használat előtt. (Kattintásra a képek nagyobb méretben is elérhetők.)

Az egyszer használato grillsütő (fotó: Dávid)

A ráccsal lefedett alumímumtartályban alul gyújtós, azon brikett, majd legfelül megint csak gyújtós sorakozik.  Gyakorlatilag egy égő gyufát kell csak rádobni. Ez még nekem is megy, de Dávid azért nagyobb szakértelemmel csinálta. Az alábbi képen már szépen alakul a parázs.

Alakul a parázs (fotó: Dávid)

Itt pedig már javában sülnek a virslik és pirul a lompe - én meg a legnagyobb műgonddal felügyelem az egészet, miközben Dávid fotóz. Hétvégi idill. :)

Készül az ebéd (fotó: Dávid)

Ez a kép az ebédünk hozzávalóin túl a kilátásból is ad egy kis ízelítőt.

Ebéd kilátással (fotó: Dávid)

Végezetül még egy kép a kilátásról.

 

Kilátás immár ebéd után (fotó: Dávid)

Azt hiszem, tavasszal és nyáron gyakori program lesz a sütögetés, hogy feltöltődjünk D-vitaminnal és jókedvvel.

A szivárvány gyermekei

Az utóbbi időben nem írtam a blogba, de egy jó pár napja újra intenzíven elkezdtem gyűjtögetni azokat a témákat, amiket szeretnék itt megosztani. Ma viszont olyasmi történt, ami felülírt mindent. 

Április 15-én kezdődött Andreas Behring Breivik, azaz a tavaly július 22-i oslói és utøyai merényletek elkövetőjének tárgyalása. Eddig nem írtam a tárgyalásról, mert úgy gondoltam, hogy nem tudnék elég objektív és alapos lenni, mivel annyira még nem tudok norvégul, hogy alaposan megértsem az ezzel foglalkozó cikkeket, híradásokat. Ma viszont a norvégok ismét egy olyan gesztust tettek, amely a szívnek szól, és nem kell különösebb nyelvtudás a megértéséhez, én pedig úgy érzem, fontos, hogy minél többen értesüljenek róla.

Több tízezer ember gyűlt ugyanis ma össze különböző norvég települések főterein, hogy elénekeljék Pete Seeger Rainbow race (Szivárványverseny) című dalának norvég változatát (A szivárvány gyermekei), amelyről Breivik a múlt héten a tárgyalás során azt állította, hogy Norvégiában a marxista-multikulturális nézetek agymosásszerű terjesztésére használják, kiváltképp a fiatalok körében. (Erről többek között az index is közölt ma cikket.) Az alábbi videó az egyik oslói helyszínen (a Youngstorget-n) készült.

A facebookon szervezett megmozdulással célja az volt, hogy a résztvevők tiltakozzanak Breivik ideológiája ellen és együtt érzésüket fejezzék ki a túlélők illetve az áldozatok hozzátartozói felé. Sokan rózsával érkeztek, amely a tavalyi megemlékezések szimbóluma volt, és a tárgyalás kezdete óta ismét többször megjelent Osló közterületein.

Sajnos hozzánk nem jutott el időben a hír, ezért én így szeretném a saját részemet hozzá tenni a kezdeményezéshez

HMS Bulwark - egy hadihajó fedélzetén

Tegnap miközben a kikötő felé sétáltunk, Dávid észre vett egy nagy hajót, amit korábban nem láttunk még ott. A szürke színéből és a tetejére telepített antennadzsungelből ítélve katonai hajónak tűnt. 

Közelebbről kiderült, hogy a brit haditengerészet zászlóshajója, a HMS Bulwark állomásozott a kikötőben. Legnagyobb meglepetésünkre a hajó egy részét megnyitották a látogatók előtt, így körül nézhettünk belül is. Nagyon érdekes volt, elvégre nem minden nap lát az ember hadihajót belülről. Alapvetően csapatok mozgósítására és partra szállításra alkalmas, így található rajta többek között egy egy helikopter-leszállópálya és mindenféle lánctalpas jármű. 

A végén még megijesztettük őket a kikötő mellett álló erőd egyik ágyújával. Ez annyira sikeres volt, hogy ma reggel tovább is indultak. :)

 

 

Valószínűleg a látogatás az "országimázs"-kampányuk része lehetett, mert a körút végén vagy 15 plakáton reklámozták Londont, Nagy-Britanniát és főként az idei olimpiát. Mindenesetre nagy élmény volt belülről látni, még akkor is, ha azt kívánom, hogy reprezentációs célokon kívül másra ne használják.

Árnyjáték

Úgy tűnik, Oslóban is tavasziasra fordult az időjárás. A hét közepe óta 6 fok körül van a napi csúcshőmérséklet és éjszaka sem fagy mindig. Ahhoz képest, hogy a hónap elején mérték a legnagyobb fagyot a télen, ez nem is olyan rossz. A közeledő tavasz ihlette az alábbi képeket (fotó: Dávid, ötlet: Tündi).

A tél eddigi leghidegebb éjszakája

Az Aftenposten (norvég) összefoglalója szerint az előző éjszaka volt a leghidegebb ezen a télen. Norvégiában. Ide is eljutott az a szibériai hidegfront, ami egész Európában, többek között otthon is kirívóan fagyos időjárást okozott. Mi itt Oslóban megúsztuk -14,1 fokkal szerencsére. A leghidegebb Hedmarkban volt, ahol -37,2 fokot mértek. Nem irigylem őket.

Mindenesetre, kedves olvasóim, öltözzetek melegen, és vigyázzatok Magatokra a hétvégén. Kívánom, hogy mindannyian komolyabb baj nélkül vészeljétek át a hideget.

Jávorszarvasborjú a jégen

A norvég közszolgálati tévé (NRK) nem rég mutatott be egy felvételt arról, hogy hogyan mentettek meg egy jávorszarvasborjút, aki egy tó jegén rekedt. Több mint 20 órát töltött szorult helyzetében, mire sikerült kivezetni a partra. Látszik is a járásán, hogy nem a behajtott lábakkal való kuporgás a természetes testtartása. 

Szegénnyel teljes mértékben együtt érzek, én is valami hasonlót szoktam előadni a tükörjégen, ami itt elég gyakran előfordul így télen. Erről Dávid is tudna mesélni, akinek egy kiránduláson esés közben kirúgtam mindkét lábát egy óvatlan pillanatban. Szépen mutattunk, ahogy eldőltünk, mint két lisztes zsák. ;)

Jégszobrok

Az oslói tömegközlekedési vállalat így köszöni meg az utasoknak, hogy őket választják.

Jégember (fotó: Dávid)

Non-figuratív (fotó: Dávid)

Északi fény

Sajnos, ez a bejegyzés nem arról fog szólni, hogy milyen gyönyörű északi fényt láttunk, hanem éppen az ellenkezőjéről. Hiába zajlottak le a héten az elmúlt évek leghevesebb napkitörései, itt Oslóban folyamatosan felhős az ég, ezért nem láttunk belőle semmit. Addig is Bjørn Jørgensen fényképeit nézegetem, és azzal vigasztalódom, hogy az előrejelzések szerint egész évben hevesebb lesz a naptevékenység, mint korábban volt, ezért talán lesz még szerencsénk, mielőtt beköszöntenek a hosszú-hosszú nappalok.

Star Wars koncert

Még karácsonyra kapott tőlem Dávid két jegyet az Norvég Filharmonikusok Star Wars filmzenékből álló koncertjére. Meglepő módon engem vitt el. ;) Szerencsére neki nagyon tetszett az előadás. Nekem sajnos kevésbé. Szerintem a 3-5 perces számok nem működtek egy szimfonikus zenekarral koncerttermi környezetben, pláne úgy, hogy két szám között a karmester elmesélte, hogy épp hol jár a történet a forgatókönyv szerint. Viszont az épület belülről nagyon szép, gyönyörű terekkel és szobrokkal. A bárpult is illeszkedett a belsőtérhez, csak úgy vonzotta a tekintetet. Kár, hogy egy pohár bor 75 koronába (kb. 3000 forint) került. :( A szervezők a biztonság kedvéért gondoskodtak róla, hogy ilyen patináns környezetben se felejtsük el, hogy milyen koncerten is vagyunk.

fotó: Tündi

fotó: Dávid

fotó: Dávid

Hóangyal

Mióta én is kiköltöztem Oslóba, a vasárnapokat legtöbbször kirándulással  töltjük. Így volt ez legutóbb is. Az idő remek volt, napsütés és érintetlen hómezők fogadtak minket mindössze 30 pernyi metrózás után. Csoda, ha felülkerekedett a gyermeki énem? :) (Kattintásra a képek nagyobbak lesznek.)

Itt éppen egy befagyott tavon sétálok (fotó: Dávid)

Készül a hóangyal (fotó: Dávid)

Már majdnem kész van (fotó: Dávid)

Az utolsó simítások (fotó: Dávid)

A remekmű :) (fotó:Dávid)

Így néz ki a táj a hóangyaltól visszatekintve (fotó: Dávid)

Dávid képei a blogon

Végre-végre állandó helyet kaptak Dávid képei a blogon. A linket a jobb oldalon találjátok az "Oldalak" fejléc alatt, nem túl meglepő módon "Dávid képei Norvégiáról" címen. Folyamatosan kerülnek fel az újabb és újabb képek ide, úgyhogy érdemes rendszeresen látogatni az albumot. 

Nor-vaj 2012-ben is!

Sokan érdeklődtetek, hogy mi a helyzet a bloggal, várhatóak-e újabb bejegyzések. Jól esett minden visszajelzés, köszönöm mindenkinek a lelkesedést! Örömmel jelentem, hogy Dávid munkájának köszönhetően 2012-ben is folytatódnak norvég kalandjaink, így természetesen a blog sem áll le. :) Egy hosszabb pihenő után egy rövid, de velős anyaggal jelentkezem. Szeretném megmutatni, hogy mi az a két dolog, ami miatt a tél nem csak a megúszós sunnyogásról szól nekem itt, hanem időnként kifejezetten szerethető és lelkesítő: hó és napsütés (szigorúan egyszerre).

Dávid fotója

A történeti hűség kedvéért jegyzem meg, hogy mikor a norvég tanfolyamon a kedvenc évszakomról kérdeztek, gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy az a tavasz. ;)