Karácsony Norvégiában - Mézeskalács

Vágytam a hazai ízekre, így sütöttem egy kis mézeskalácsot. A recept nem valódi mézeskalácsé, hanem nagymamám mézes csókjáé, de nagyon finom így is, és nekem eddig mindig puha lett. Sajnos szaggató formáim még nincsenek, így a díszítéssel próbáltam meg feldobni őket. 

Így készült az idei mézesem: 2 dl mézet 20 dkg cukorral, 50 dkg liszttel, 3 db egész tojással, egy citrom reszelt héjával, 1 kávéskanál szódabikarbónával összegyúrtam. Kiszaggattam a tésztát, majd kb. 200 fokos sütőben 15 percig sütöttem sütőpapírral kibélelt tepsin. Mikor kihűltek, egy tojásfehérjéből és kb. 25 dkg porcukorból készült mázzal kidíszítettem őket.

Itt is szoktak mézes süteményt sütni karácsonyra, de inkább püspökkenyér jellegűeket illetve gyömbéres-fűszeres kekszet, amit pepperkake néven ismernek itt. Legközelebb megpróbálkozom azzal is.

Érdekességek Norvégiából - Vajhiány

Norvégiában körülbelül december elejére vajhiány alakult ki. Erről legelőször úgy értesültem, hogy egy idős néni nagy lelkesedéssel megszólított a boltban, és újságolta, hogy jött vaj! Engem nem villanyozott fel különösebben a hír, mert ritkán használunk csak vajat, de a norvégokat láthatóan igen. Így utánanéztem egy kicsit, miért is olyan különleges a vaj. Főleg a Views and News from Norway beszámolói alapján az alábbiakat derítettem ki.

Tine sótlan vaj (fotó: Tine)

Az idei év végén a karácsony és az alacsony szénhidráttartalmú táplálkozási divat miatt a kereslet megnőtt a vaj iránt, viszont a rossz időjárási és legeltetési viszonyok miatt országszerte körülbelül 20 millió literrel kevesebb tejet adtak a tehenek, mint az megszokott. Ráadásul minden termelőnek szigorúan megszabott kvótája van - ha a meghatározott mennyiségnél több tejet állít elő, büntetést kell fizetnie. Mindeközben a külföldi vajimport is csak nagyon lassan indult meg. A külföldi tömegáruktól védővámokkal és behozatali kvótákkal védi mezőgazdaságát és élelmiszeriparát Norvégia, így vajat sem volt egyszerű behozni az országba. Bár december közepén lazítottak a szabályozáson, a folyamatos ellátást nem sikerült megoldani. A norvégok igencsak fel vannak háborodva a kialakult helyzet miatt. Gyakran hallani, hogy ilyen élelmiszerhiány a II. világháború óta nem fordult elő az országban. Sokan a Tine nevű norvég nagyvállalatot okolják a kialakult helyzetért, mivel ez ellenőrzi a vajpiac 90%-át, és szabályozó szerepet is betölt ezen a piacon, azaz az ő feladata, hogy a kínálatot a kereslethez igazítsa. Noha, idén már nyáron látszott, hogy kevesebb vajat tudnak csak előállítani a szokásosnál és szükségesnél, a Tine a kritikusai szerint mégis túl későn kezdett lobbizni az importszabályok lazítása és a túltermelési büntetések ideiglenes felfüggesztése érdekében.

Ebben a felfokozott helyzetben nagyon érdekes megoldások születtek. A vajból gyakorlatilag luxuscikk, értékes ajándék lett. Egyes internetes oldalakon akár 600 koronát (körülbelül 24000 forintot) is elkérnek a vaj kilójáért. Ez azért a norvég viszonyok között is elképesztően drága. Van olyan helyi napilap, amelyik 10 hónapos ajándékelőfizetés vásárlása esetén fél kilogramm vajat ad ajándékba. Néhány fiatal az interneten bocsátott árverésre vajat, hogy a tavasszal esedékes "russefest"-et (az érettségizők hagyományos buliját) finanszírozzák belőle. Nem rég a vámosok pedig egy orosz férfit füleltek le, aki 90 kilogramm vajat próbált az országba becsempészni. Az árut elkobozták, de arról nem szóltak a híradások, hogy mi történt a vajjal. Szerintem lincshangulat alakulna ki, ha bejelentenék, hogy megsemmisítették a teljes mennyiséget. :) Volt viszont egy dán termelő, aki megsajnálta a norvégokat és 4000 csomag vajat vámoltatott el és osztott szét Oslóban és Kristiansandban ingyen - részben ingyenkonyháknak. 

A várakozások szerint decemberben és januárban is folytatódik majd a hiány. Mindenesetre mi boldogan használjuk továbbra is a margarint.

Nobel-békedíj

A hétvégén tartották Oslóban a 2011. évi Nobel-békedíj hivatalos díjátadó ünnepségét. Az idén Ellen Johnson-Sirleaf, Leymah Gbowee és Tavakkul Karmán kapta megosztva az elismerést „a nők biztonságáért és a béke építésében való teljes körű részvételük jogáért folytatott erőszakmentes küzdelmükért.” Ez az indoklás a mi fülünknek szokatlanul csenghet, de számos ország van a világon, ahol a nőkre tárgyként tekintenek, és a saját életük alakításába is csak minimális beleszólásuk van, nem beszélve a társadalmi kérdésekről.

A díjátadó ünnepség nem volt publikus ugyan (az ott készült felvételek viszont itt megtekinthetőek), azonban a nagyközönség is kapott lehetőséget arra, hogy találkozzon a díjazottakkal. Szombaton fáklyás felvonulást tartottak a város központi sétálóutcáján. A többi résztvevővel együtt mi is a Grand Hotel elé vonultunk, ahol tapssal köszöntöttük a díjazottakat. Nagyon megindító volt, ahogy szavak nélkül is kapcsolat alakult ki a tömeg és a három hölgy között (képek itt). Vasárnap pedig nagyszabású koncertet rendeztek a díjazottak tiszteletére, amire bárki jegyet válthatott. A műsort teljes hosszában közvetítette a norvég közszolgálati televízió is, úgyhogy mi sem maradtunk le róla.

Nekem nagyon sokat adott, hogy ezeken a csatornákon keresztül részese lehettem az eseményeknek. Voltak a Nobel-békedíj történetében olyan díjazottak, akiknek a megítélése ellentmondásos, de én úgy hiszem, ez a három hölgy méltán részesült az elismerésben. Ajánlom mindenkinek, akinek van egy kis ideje, hogy nézzen bele az interneten elérhető anyagokba - kitartást meríthetünk belőle a szürke hétköznapokra.

Karácsony Norvégiában - Újraértelmezett karácsonyfa

Ez a gyönyörűen kivilágított fa az egyetem parkjában áll. A sötét kifejezetten kellemes is tud lenni, ha ilyen barátságos fények veszik körül az embert.

Az első hó

A Mikulás meghozta Oslóba is a havat. Délután még alig-alig szállingózott, este 9 óra felé épp csak egy vékony hólepel borította az utcákat, mostanra viszont derekasan neki kezdett esni. Örülök is neki:

A környékünk pedig valahogy így fest:

Most már biztos, hogy két hét múlva igazi karácsonyi hangulatban érkezünk haza. Ki kér egy kis havat? :)

(A fotókért köszönet Dávidnak.)

Karácsony Norvégiában - Advent első vasárnapja

Eddigi tapasztalataink alapján a karácsonyi készülődés és az advent nagyon fontos a norvégok számára. Itt Oslóban a kirakatokat, a nagyobb sétálóutcákat hagyományosan karácsonyi díszekbe öltöztetik, a város számos pontján karácsonyfákat állítanak fel. Ugyan egy-egy dísz, égősor megjelent már korábban is, a juletid (azaz karácsonyi időszak) kezdetét advent első vasárnapja jelenti. Ekkor kapcsolják be a városi fénydíszeket, ekkor kezdődik az oslói adventi vásár, megnyílik az ingyenes korcsolyapálya a parlament épülete előtt, és az Üdvhadsereg is ekkor állítja fel saját karácsonyfáját a belvárosban. Sok norvég számára az Üdvhadsereg által szervezett esemény termeti meg az igazi karácsonyi hangulatot. Idén mi is kint voltunk, nagyon szép volt. A közönség fáklyákkal érkezett, majd egy rövid beszéd és közös éneklés utána felkapcsolták az égőket a fán. Valóban nagyon bensőséges volt a hangulat. Az esemény alatt gyűjtést tartott az Üdvhadsereg, de egyáltalán nem tolakodó módon. Néhány munkatársuk láthatósági mellényben körbe járt a tömegben egy persellyel, de nem szólítottak meg senkit, nem voltak egyáltalán tolakakodóak. Viszont a szerény adományunkat hatalmas mosollyal köszönték meg.

A kivilágított belvárosról készült fényképekért ide érdemes kattintani. (Az oldal angol nyelvű, de a fotók magukért beszélnek.)

Őszi ebéd

Itt Oslóban még mindig őszies időjárás uralkodik. Szerencsére elkerült minket a Berit nevű vihar, bár az ország nyugati és déli partvidékén nagy károkat okozott, és sajnos halálos áldozatai is voltak. Nálunk +5-10 fok van, és még napsütés is előfordul. Ez a hangulat inspirálta a minapi ebédemet: a sütőtöklevest és a padlizsánkrémet. Sajnos a képek ezekről a fogásokról teljesen elvesztek, mert a gépben az elemek pont akkor merültek le, amikor fényképeztem. Remélem, lesz, akinek a szöveg is elég inspirációt jelent egy kis főzőcskézéshez.

Sütőtökleves 

Ehhez a leveshez az ötletet az ötletet Kern Ági blogjáról mertítettem. A hétvégről még maradt kb. 30 dekányi megsütött sütőtököm. Ezt kikapartam a héjából, feltettem főni körülbelül annyi alaplével, amennyi ellepte. Mikor már forrt, belekevertem kb. 2 dl főző tejszínt és 3 púpos evőkanálnyi krémes tejfölt. Mivel botmixerem nincs, krémlevesnek nem lehet nevezni a végeredményt, de így is nagyon jó lett az állaga. Mondjuk, ha lenne gépem, biztos összeturmixoltam volna. :)

Kóstolás után végre megértettem, hogy mit értenek mások az alatt, hogy szívet-lelket melengető ez a leves. :)

Paradicsomos padlizsánkrém

Mivel földrajzi adottságai miatt Norvégia nem a mezőgazdaság fellegvára, elég sok alapanyag egész évben elérhető, mert importálják. Legutóbb padlizsánt sikerült jó áron vennem a Grondlandon. Ebből született Ízbolygó receptje hatására egy gyors és ízletes padlizsánkrém. Dávid anyukájától márt tanultam egy nagyon finom receptet, de most nem azt választottam, mert nem bírtam magam rávenni, hogy akár egy kis fej hagymát is finomra aprítsak. Így a következőképpen jártam el. Megmostam a közepes méretű padlizsánomat, és sütőpapírral bélelt tepsiben magas hőmérsékleten addig sütöttem, amíg jó puha lett a belseje. Közben 3 nagyobb paradicsomot megmostam, feldaraboltam, és egy kis fűszerolajon némi sóval feltettem párolódni. (Az olaj Dávid fetasajtjához volt mellékelve, aminek a csomagolását rég kidobtam, így nem tudom, hogy pontosan mi volt benne.) Alaposan megszórtam fokhagymaporral, és addig főztem, amíg jó krémes lett. A végén adtam hozzá egy tekintélyes adag morzsolt koriandert, egyet forraltam még rajta, majd az egészet átszedtem egy keverőtálba. A padlizsánt egy másik tálban alufóliával letakarva kezelhető hőmérsékletőre hűtöttem, majd egy fakanállal kikapartam a húsát a héjából és a paradicsom mellé tettem. Szintén a fakanállal jól elkevertem a zöldségeket, közben kicsit össze is törtem őket. Más körülmények között ezt sem kíméltem volna a botmixerrel, de rá kellett jönnöm, hogy akkor is nagyon finom, ha nem teljesen egynemű az állaga.

Jó étvágyat! :)

Fotók közkívánatra

Már nagyon sokan kérdeztétek, hogy mikor lesznek láthatók a lakásról belülről készült fotók. Örömmel jelentem, hogy végre feltöltöttem őket. Továbbra is hadilábon állok a jócskán kiöregedett fényképezőgépünkkel, ezért elég funkcionalista képek lettek: a minőségük nem az igazi, csak arra jók, legalábbis reményeim szerint, hogy el tudjátok képzelni, hogyan néz ki a lakás belseje. A végéről külön szeretném kiemelni Flóra, T. és a volt munkatársaim alkotásait, amiket mind-mind kitettünk, és nagyon otthonos hangulatot varázsolnak. Az Aputól kapott faragott dísz is melengeti a szívemet minden nap a szekrénysor főhelyén, de arról annyira vállalhatatlan képet sikerült csak csinálnom, hogy még én sem merem feltenni. Flórának tett ígéretemhez híven a minimalista "adventi koszorúnk" is szerepel az utolsó képen.

Köszönöm IKEA

Pénteken többek között az itteni IKEÁ-ban jártam, hogy beszerezzek néhány apróbb kiegészítőt - természetesen főként a konyhába. Szükségünk volt három kisebb kukára is, mivel a környékünkön szelektív a hulladékgyűjtés. 

Nagyon tetszik a rendszer: külön gyűjtjük a papírt, a műanyagot, az ételmaradékot és a vegyes hulladékot. A papírnak külön gyűjtőkukája van az udvaron, a műanyagot kék, az ételmaradékot zöld zacskóba kötöm, a vegyeset pedig kifordított reklámszatyorba. A papíron kívül minden ugyanabba az udvari gyűjtőedénybe kerül, de külön batyukban, így könnyű őket szétválogatni. Ahhoz pedig megfelelő tárolóedények kellenek, hogy a lakáson belül kulturáltan tudjuk kezelni a különféle szemetet.

Vettem tehát három kicsi műanyagkukát az IKEÁ-ban. (A szemfülesek kedvéért jegyzem meg, hogy azért csak hármat, mert a papírnak volt már egy korábbról. :) )Elindultam a szerzeményekkel hazafelé, majd egy 45 perces buszút után villámcsapásszerűen belém hasított a felismerés, hogy a három kukából kettőnek a tetejét otthagytam az áruházban a termékcsomagoló pulton. Nem volt mit tenni, még aznap délután visszamentem az üzletbe, reménykedve, hogy hátha megtalálták a fedőket. Új fedőt ugyanis csak kukástul lehet kapni, és nem volt kedvem még két kukát megvenni csak azért, hogy legyen három fedett és két fedetlen. Mire visszaértem, a fedőknek a csomagolópulton már hűlt helye volt, így a vevőszolgálaton érdeklődtem. Előadtam a problémámat, az ügyintéző pedig utánanézett a kukáim fedelének. Kiderült, hogy megtalálták őket, és rögtön mondták is, hogy kaphatok helyettük két másikat. Nem kellett külön kérlelni senkit, nem néztek hülyének, csak szimplán adtak egy papírt, amivel két fedőt kihozhattam az eladótérből. Valószínűleg nem én voltam az első delikvens a világtörténelemben, aki valamelyik termék valamelyik alkatrészét ott felejtette.

Úgy sejtem, hogy ez bármelyik IKEÁ-ban hasonlóképpen történt volna, de én máshol még nem hoztam magam hasonló helyzetbe, így biztosan nem tudom. Viszont nagyon feldobta a napomat ez a gesztus - köszönöm IKEA!

Igazi norvég vacsora

Norvégiában nemzeti eledel a virsli. Még a trafikokban is lehet kapni különböző hot-dogokat az újság mellé. Mi is bevásároltunk belőle, és vasárnap vettünk Polselompert is, ami norvégul "virslicsomagoló"-t jelent. Na most, a Polselomper pont úgy néz ki, mint a magyar palacsinta, ezért először lekvárral akartuk enni, de kiderült, hogy úgy finoman szóval rossz. Leginkább a lekváros papírra hasonlít.

Úgyhogy megegyeztünk, hogy megpróbáljuk az eredeti rendeltetési céljára felhasználni a lompert. A virslihez a szószokon és a lomperen kívül még salátát szerettünk volna enni, de mivel az nem volt itthon, Dávid tegnap hazafelé beugrott a Rimi nevű boltba, hogy hozzon. Hozott is zöldséget, de saláta helyett kínai kel sikerült, úgyhogy igazi norvég vacsoránk lett, mert a norvégok tényleg salátaként eszik a kínai kel nyers leveleit. :) Amúgy ezt otthonra is ajánlom, a zsenge levelek meglepően finomak.

November 14-i hét

Mire befejeztem az első hetem krónikáját, eltelt a második is, úgyhogy most stratégiát váltok, és az egész hetet megpróbálom egy bejegyzésben összefoglalni, hátha így napra készebbé tudom tenni a blogot.

A második hét is mozgalmasan telt. Hétfőn beiratkoztam norvég nyelvtanfolyamra. Kedden elmentem a NAV tájékoztatójára, de nem volt túl hasznos. Sok mindent már tudtam abból, ami elhangzott. A tanácsadó a kérdéseinkre pedig vagy nem tudott válaszolni, vagy tudott ugyan, de tévedett. Talán, ha más tartja az előadást, jobb a színvonal. Mindenesetre jó, hogy van ilyen, mert az elején azt érzi az ember, hogy mindig tudja, mi a következő lépés, mire pedig eljut odáig, már felszed egy csomó tudást út közben. Szintén kedden megünnepeltük Dávid szülinapját egy jó pár meglepetéssel és finom norvég vacsorával. Csütörtökön elkezdtem a norvég tanfolyamot, eddig nagyon élvezem. Szombaton voltunk A-nál egy ínycsiklandó vadhús vacsorán Dávid szülinapja alkalmából, vasárnap pedig egy nagyot kirándultunk, de még nagyobb ködbe sikerült belefutnunk, mint előző héten, úgyhogy képek erről sincsenek.

Lám, így is be lehet számolni egy hétről. :) Remélem, most már menni fog a valós idejű blogolás. Nem kell aggódni, most már nem fogok minden napról egyesével írni. :)

November 12 és 13. - szombat és vasárnap

Szombaton nap közben a háztartással voltunk elfoglalva, majd este ismét vendégeink voltak. Zs.-t és Zs.-t Flórán keresztül ismertük meg. Nagyon hangulatos estét töltöttünk együtt, sok mindent megtudtunk tőlük Norvégiáról, a norvégokról és arról, hogy milyen ezt magyarként megélni.

Vasárnap pedig kirándulás volt a program. Nagyon szeretünk túrázni és itt sok lehetőség van rá, Osló területén belül is. Most a Songsvann nevű tótól az Ullevalseter nevű turistaházig tartó utat tettük meg oda-vissza. Az időjárás viszont borús-ködös volt, úgyhogy fényképeket nem tudtunk csinálni. Reméljük, hamarosan arra is lesz lehetőség.

November 11. - péntek - NAV megint

Pénteken ismét kísérletet tettem, hogy a NAV-ba elmenjek. Ez most sikerült is, találkoztam egy nagyon segítőkész hölggyel, aki, bár nem ez a feladata, összehozott egy munkaügyi tanácsadóval. A tanácsadótól meg tudtam, hogy minden kedden és csütörtökön tartanak tájékoztatókat a bevándorlókank, ahol bővebb információt lehet szerezni a munkaerőpiacról és az egyéb munkavállalással kapcsolatos dolgokról.

Este elmentünk még az egyetemi kvízre, amit az egyik hallgatói szervezet rendez meg minden héten. Kibérlik a Frederiksen nevű kocsmát a campuson, és egy kvízmester 30 kérdést tesz fel az 5 fős csapatoknak. 15 kérdés után, a csapatok váalszlapot cserélnek, és kijavítják egymás válaszait (ekkor a kvízmester elmondja a helyes megoldásokat). A 30 kérdés végén ugyanez történik, majd begyűjtik a válaszlapokat és győztest hirdtenek. Az egyetlen hátul ütője a dolognak az volt, hogy három norvéghoz és egy izlandihoz társultunk be, akik norvágul beszélgettek, a kérdések norvégul voltak és a válaszokat is norvégul kellett megadni, ezért kicsit marginális szerepet töltöttünk be az este során, úgyhogy 9 óra magasságában már le is léptünk. Remélhetőleg lesz majd jobb is.

November 10. - Csütörtök - Az első vendégség

Csütörtökön meglátogattak az első vendégeink. A.-t Dávid ismerte meg még az egyik magyar nyelvtanfolyamon Budapesten. Okóberben A. kiköltözött Oslóba a barátjához, K.-hez, múlt csütörtökön pedig már négyesben találkoztunk. Nagyon kellemes estét töltöttünk együtt. Lenyűgöző, hogy K. mennyi mindent tud Magyarországról. Nagyon jól esik, hogy mindketten szívesen megosztják velünk a tapasztalataikat, és adnak tanácsot az ügyes-bajos dolgaink intézéséhez.

Hogy legyen mivel megkínálnunk őket, sütöttem egy gyors csokoládés kekszet a Sülve-főve című oldal receptje alapján. Az eredeti változat itt érhető el. Annyit változtattam rajta, hogy a tésztjába nem tettem kakaót, és csak étcsokoládét aprítottam bele, de nagy sikert aratott így is. (A fotó még messze nem tökéletes, de igyekszem csiszolni a technikán, és idővel szerzünk hozzá jobb felszerelést is.)

November 9. - szerda - Posta és Gronland

Múlt szerdán volt Hugi szülinapja, és bár én már felköszöntettem otthon, szerettük volna meglepni valamivel. Kerestem a városban egy boltot, ahol képeslapokat is lehet kapni, választottam egy helyeset, és Dáviddal együtt megírtuk neki. Délután elvittem a postára feladni, ahol a postáskisasszonnyal nem igen értettük egymást, mert ő alig tudott angolul, én meg norvégul. (Mondjuk az ő angoltudása még mindig jobb volt, mint az én norvégtudásom.) Ebből a következő párbeszéd sült ki. Én megkérdeztem, hogy mikor fog megérkezni a lap Magyarországra. Erre ő megkérdezte, hogy Magyarország Európában van-e. Ezen úgy meglepődtem, hogy eltartott egy darabig, mire kinyögtem, hogy igen. Erre ő megmondta, hogy mennyi a lap feladásának az ára. Megpróbáltam még egyszer megkérdezni, hogy mikor érkezik meg a küldemény, amire most az volt a válasz, hogy a többit  már intézi, nyugodjak meg. Más választásom nem lévén eljöttem, és feladtam, hogy tőle tudjam ezt meg. :) Aztán kiderült, hogy a szerdán kora délután feladott lapot a címzett hétfőn kapta meg.

Miután a lapot sikeresen feladtam, sétáltam egyet a városban és felfedeztem a Gronland nevű városrészt (Grönlandnak mondják, mint mi a földrészt), amit javarészben bevándorlók laknak. Ez nagyon érdekes karaktert kölcsönöz ennek a kerületnek: sokszínű és érdekes környék ez. A legjobban az tetszik benne, hogy sok olyan élelmiszerboltot találni itt, amik hatalmas választékot kínálnak a norvég viszonyokhoz képest elérhető áron. A zöldségespultokat végignézve kifejezetten az volt az érzésem, hogy nem is ugyanazon a bolygón lakom, ahonnan ezek a termények származnak: az egy dolog, hogy egyeseknek nem tudom a nevét, de volt olyan eset, amikor éppen ötletem sem volt, hogy zöldséggel vagy gyümölccsel állok-e szemben, melyik részét lehetne megenni és hogyan kéne elkészíteni. Majd lefényképezem őket és a blogon lehet a tippeket betküldeni. :)

Szerencsére találtam ismerős dolgokat, így M. receptje alapján nagyon finom vöröslencsefőzeléket készítettem. Apróra vágtam és kevés olajon megpirítottam egy nagy fej hagymát, arra rádobtam kb. 25 dkg átmosott vöröslencsét, egy kicsit pirítottam. Egy pár perc után felöntöttem kb. háromszoros mennyiségű vízzel, belevágtam három nagyobbacska paradicsomot, sóztam, borsoztam és őrölt köménymaggal fűszereztem. Nagyjából 25-30 perc alatt készre főtt az egész. Mivel utána hagytam állni nagyjából egy óráig, így főzelék állagú lett. Ebből a mennyiségből ketten kétszer ettünk.

November 8. - kedd - A lakásunkról részletesebben

Az előző napi tapasztalatokból okulva a NAV-nak a közelébe sem mentem. Helyette a lakást csinosítgattam, takarítottam, és a ruháinknak illetve egyéb holmijainknak kerestem megfelelő helyet.

Tudom, hogy sokakat érdekel, hogy hogyan néz ki a lakásunk, ezért csináltam egy galériát, ami már tartalmaz egy pár képet ízelítőül. Egyelőre főleg olyan képek vannak benne, amelyek kívülről mutatják be a házunkat, de amint sikerül jó képeket csinálnom a belső terekről, felteszem azokat is.

A lakásunk egy családi ház szuterénjében található. Egy konyhával és étkezővel egybe épített kandallós (!) nappaliból, egy hálószobából és egy fürdőszobából áll. A szobákat közlekedőő terek kötik össze, de ezeken mi csak átjárunk, mert a házban lakó család használja őket tárolásra. Kellemes méretű a lakás, van elég tárolóhely benne és ugyan sötétebb egy kicsit, mintha nem a földbe lenne süllyesztve, de az ablakokon keresztül a napfény is be tud jutni. Továbbá norvég szokás szerint sok különböző fényforrás, lámpa van a lakásban, ezért ha épp nem is süt be a nap, hangulatosan be lehet állítani a fényeket. Nyáron pedig meglesz az előnye is annak, hogy nem tűz be a nap reggeltől éjfélig folyamatosan. :)

A környék nagyon hangulatos, Oslónak ez az elegánsabbnak tartott nyugati felében helyezkedik el. Csendes utcákból, hatalmas házakból és szép kertekből áll a szomszédságunk.

Nagy szerencsénk volt azzal, hogy rátaláltunk erre a helyre a finn.no oldalon keresztül, mert sokaknak elég keményen meg kell küzdeniük egy megfelelő albérletért. Arról, hogy hogyan tettük szert az albérletre itt írtam részletesebben. A tapasztalatunk azt mutatja, hogy a lakásbérlésnél (is) nagyon fontos a személyes találkozás Norvégiéában, vannak, akik szabályosan interjúztatják az érdeklődőket. A mi esetünkben hatalmas előny volt, hogy Dávid az egyetemen dolgozik, mert ennek nagy az elismertsége itt. Egyébként vannak olyanok, akik bevándorlóknak nem szívesen adják ki a lakásukat, mi is találkoztunk ilyenekkel. Ha valaki itt szeretne lakni, akkor fel kell készülnie, hogy a lakás- és munkakeresésbe nagy energiákat kell fektetnie, ha nem előre leszervezett munkahelyre és lakásba érkezik.

November 7. - hétfő - norvég ebéd és NAV-os kaland

Elkezdtem ismerkedni a várossal. Dáviddal ebédeltem az egyetemen (én isteni currys csirkelevest, ő pedig sonkás melegszendvicset), és megismerkedtem néhány kollegájával is.

Apropó ebéd, ahogyan az a fenti meüből it látszik, errefelé az a szokás, hogy az emberek délben csak valami könnyűt esznek: szendvicset, salátát, esetleg egy tál levest. Meleg ételt otthon vacsorára esznek kora este, családi körben. Azt gondoltam, hogy nehéz lesz ehhez hozzászokni, miután az utóbbi időben (Anyunak hála) gyakran ebédre és vacsorára is főtt ételt ettem, de meglepően könnyen ment az alkalmazkodás.

A délutánt azzal töltöttem, hogy megpróbáltam felkeresni a norvég munkaügyi központot (a NAV-ot) némi információ reményében. Itt érdemes ugyanis a bevándorlóknak érdeklődniük arról, hogy merre kell a hivatalos ügyekben elindulniuk, hogyan célszerű munkát keresniük. Ez három órás bolyongásba és heves önostorozásba torkollot, úgyhogy ehelyütt álljon csak annyi, hogy nem sikerült eljutnom hozzájuk.

Az elmúlt másfél hét

Régóta tervezgettem már egy átfogó bejegyzést, de mindig találtam valamit, amit még bele akartam venni, hogy teljes legyen a kép. Ennek az lett az eredménye, hogy nem írtam egyáltalán azóta, hogy megérkeztem. Cserébe összegyűjtöttem sok mindent, amit szeretnék megosztani. Akkor döbbentem rá igazán, hogy milyen sok mindent szeretnék közzé tenni, mikor neki álltam írni. Mivel egy bejegyzéshez sok az anyag, úgy  döntöttem, hogy több kisebb bejegyzésben dolgozom fel a következő időszakot, hogy fogyaszthatóbb legyen. Természetesen az olvasóközönség témajavaslatait is szívesen fogadom. :)

November 6. - vasárnap

Érkezés után a reptéri vasútra várva

Minden gond nélkül megérkeztem a csomagjaimmal együtt Oslóba. Dávid már a reptéren várt, de sikerült meglepnem, mert belekveredtem egy turistacsoportba, így nem látott, és teljesen váratlanul érte, amikor végül megszólítottam. :) Nagyon örültünk mindketten a viszontlátásnak. Este bevásároltunk sok finomságot (például savanyított rákot és barna sajtot), aztán pedig sétáltunk a városban, és kicsit több, mint két hónapnyi videótelefonálás után végre három dimenzióban beszélgettünk egy nagyot.

Megérkeztem

Kifújom magam és írok hosszabban is.

A nap kérdése

Hogyan lehet kétszer 20 kilogrammnyi csomagba belepakolni mindent, amiről úgy gondolom, hogy nekem azt mindenképpen vinnem kell? Én már sejtem a választ, de várom a lelkes közönség tippjeit is! :)

Őszintén hálás vagyok, hogy pillanatnyilag ez a legnehezebb kérdés, amin úrrá kell lennem.

Kis kitérő

Itt kellett töltenem a múlt hetet munkaügyből kifolyólag. Azért valahogy kibírtam...

Megvan az első oslói otthonunk!

Csapatmunkában sikerült szert tenni ma a leendő oslói albérletünkre. Az egész valahogy így zajlott: tegnap délelőtt átnéztem kb. 35 hirdetést az interneten, 20 hirdetőnek írtam, hárman jelezték, hogy megnézhetjük a lakást, ezek közül egy a közös rostán kiesett, Dávid ma kettőt megnézett és a jobbikat ki is vette. Ez mind kicsit több mint egy nap alatt... A nyertes a Smestad nevű városrészben található, egy családi ház szuterénjében. 55 nm a lakás, van benne fürdő, hálószoba, nappali és konyha. Kerthasználat is jár hozzá, úgyhogy a grillező helyünk is biztosított. Ez azért fontos, mert Norvégiában a grillezés népi sport, de egy közparkban kicsit macerásabb megoldani, mint a saját kertünkben. Ezen a címen található az eredeti hirdetés néhány fotóval - gyorsan meg kell nézni, mert egy pár napon belül lekerül majd az oldalról. Remélhetőleg addigra viszont tudunk már saját fotókkal és élménybeszámolóval szolgálni.

Eltűnt

Drámai bejelentés következik: eltűnt. Keressük. Ez az utolsó ismert kép róla.






Egyelőre azonabn a legrosszabbat kell feltételeznünk: örökre elsodorta a szél. R.I.P. Ha mégis látná valaki a kapucnimat, akkor értesítsen rögtön.

T-17 nap

Kicsit több, mint két hét van hátra az indulásig... Mivel a jövő hét végéig dolgozom, nem is fogom még fel igazán, hogy milyen kevés ez az idő. Ahogyan azt sem, hogy milyen lesz majd kint - egy ismerősöm mondta, hogy elég 'hardcore' ötlet november elején költözni. Szerencsére ennek a problémának a megoldása igen egyszerű: itt hiába próbálom, úgysem tudom elképzelni, mennyire lesz kint sötét, ha meg kint vagyok már, muszáj lesz egy darabig ott is maradni, és ez meg is oldja a helyzetet. :) Egyébként is elkezdtem az edzést a sötétségre, mert egyelőre itt megy le korábban a nap. Kb. október 27-én nyugszik le egy időben Budapesten és Olsoban, utána Osloban lesz korábban sötét. Hiába, sikerült jól választani. ;)

A gyengék először

GPS

Még kicsit elején vagyok a GPS útvonalak publikálásnak, de álljon itt egy próbálkozás, ami a két héttel ezelőtti túrámat rögzíti. Egész jó lett, majdnem olyan, mintha nem pénz, térkép és esőkabát nélkül indultam volna el egy teljesen ismeretlen terepen borús időben. De a jelek szerint visszataláltam. :)

Legközelebb kipróbálom a GPS track és fénykép közös kombinációt is.

Képek

Sosem értem rá fényképeket felrakni, meg amúgy is sűrűn felhős az idő úgy pedig nehéz szép képeket produkálni. Végülis az elmúlt hetek során alapvetően Oslo belvárosát mászkáltam be, az Oslo-tól északra fekvő néhány tavat, s Stavanger közelében a Preikestolen sziklát.

A képeket a Picasára és a Facebookra töltöm fel, de megpróbálok mindenhova mindent felrakni. A Picasát jobban kedvelem, a Facebookot pedig többen követik. S persze a Picasa előnye az is, hogy lehet slideshowt készíteni vele.

Kész a költözés

Örömmel jelentem, hogy sikerült befejeznünk a költözést! :) Ez nekem nagy megkönnyebbülést jelent. Ezúton is szeretném megköszönni a sok segítséget és támogatást Anyunak, Apunak, Huginak, PZs-nek, P-nek, G-nek, Flórának, T-nek és persze Dávidnak is. Most költözködés szempontjából másfél hónap pihenő következik. Juhééé.

A papírzsebkendő rejtélye

Tegnap Flórától megtudtam miért olyan nehéz papírzsebkendőt kapnia Dávidnak. A norvégok tipikusan nem használnak papírzsebkendőt, mert azzal elismernék, hogy betegek - ezt pedig minden áron el akarják kerülni. Flóra véleménye szerint viszont nem muszáj mindenben asszimilálódni a norvégokhoz, úgyhogy ő lelkesen támogatja a zsebkendőprojektet. Dávid, mi drukkolunk! :)

Érdekességek túl az első héten

Akármilyen hihetetlen is, Dávid túl van már az első Oslóban töltött hetén. :) Ennek alkalmából csokorba szedtem néhány furcsaságot, amit mesélt.

1. Nehéz zsebkendőt kapni - Eddig akárhol keresett, nem kapott papírzsebkendőt. Nem tudom, hogy ennek a kínálat csekélysége vagy az ő keresési technikája az oka, mindenesetre itthon elég jól talált mindig, ezért gyanítom, hogy ott nem lehet olyan egyszerű a beszerzése.
2. Az én szobám, az én váram - Körülbelül négy szobatársa van Dávidnak (elég gyorsan változik a számuk, így nem vagyok mindig napra kész), akik, ha hazaérnek, magukra zárják az ajtót és egész este elvannak a szobájukban. Amúgy is nehezebb a szóvicceit angolul prezentálnia, de így még a közönség is kevésbé elérhető. Na de majd novemberben érkezik a felmentő sereg. :)
3. Oslo legjobb kebabja - Ezt többek (köztük Dávid) egybehangzó állítása szerint a a Bislett Kebab House-ban lehet kapni, és összetételre illetve ízre egyáltalán nem hasonlít a magyarországihoz. Ha elvitelre kéred, akkor a gazdagon megtöltött pitát beleállítják egy dobozba, jól rácsapják az egészre a doboz tetejét miáltal megszületik az új fogás: kebab-palacsinta. Mondanom sem kell, korántsem egyszerű fogyasztani ilyen formátumban a kebab-palacsintát.

És hogy az itthoni dolgokról is ejtsek pár szót: a költözés folyamatban van. Ahogy közeledik szeptember 15-e, egyre inkább izgulok, hogy minden rendben menjen és sajnálom, hogy itt kell hagynom az albérletünket, mert minden hibája ellenére megszerettem. Viszont azt is tudom (vagy legalábbis nagyon remélem), hogy egy jó korszak veszi ezzel kezdetét. Orsi-mester szavaival élve: jóra fog az kimenni!

Az első napok

Dávidnak ma volt az első hivatalos munkanapja és nagyon lelkesnek tűnik. :) Ráadásul tegnap és tegnap előtt jó pár ügyet elintézett az egyetemen és a hivatalokban. Így lassacskán körvonalazódik, hogy milyen is lesz kint az élet - a maga minden izgalmával és nehézségével. Továbbá tagadhatatlan, hogy gyönyörű helyet szemelt ki Dávid: illusztrációként itt találtok néhány képet a Songsvann nevű tóról Oslo peremén.

Ami az itthoni történéseket illeti, a barátok és a család segítségével lassan haladgatok a költözéssel. Odáig már eljutottam, hogy nem kapok kiütést a gondolattól legalább, és hétvégén a szállítás is megkezdődik. Köszönöm mindenkinek a sok felajánlott segítséget, nagyon jó érzés, hogy tudom, nem kell egyedül végig csinálnom.

Érkezés

Jelentem, Dávid szerencsésen megérkezett a csomagjaival egyetemben Osloba. Egyelőre T. saját szobájában lakik szeptember 15-ig, amíg T. utazgat, majd átköltözik a lakás egy másik szobájába, ami október 31-ig lesz a főhadiszállása. A hosszas utazástól illetve a korábbi napok nyüzsgésétől még fáradt (én is), de örömmel tekint az újdonságok elébe.

Hogy ne csak Oslóból továbbítsak híreket, megosztok egy kis hazait is: tegnap sütöttem még egy süteményt a nyolcadik évfordulónk és a búcsúzás alkalmából, amit mindeketten nagyon szeretünk. Nagyon krémes, nagyon csokis és igazán könnyű elkészíteni. A konyhatündérek kedvéért álljon itt a recept, amelyért kolleganőm sógórnőjét illeti nagy köszönet, illetve első ételfotóm illusztrációként. (Mindenkit megnyugtatnék, a sütemény íze lényegesen jobb, mint a fénykép minősége ;).)

Mascarponés csokoládétorta

A mű

25 dkg jó minőségű étcsokoládét 12,5 dkg vajjal együtt gőz fölött felolvasztok. Két egész tojást és  négy tojás sárgáját 10 dkg cukorral habosra verek, majd hozzákeverem a kihűlt, megolvadt vajas csokihoz. A négy tojásfehérjét 7,5 dkg cukorral kemény habbá verem és óvatosan hozzáforgatom a csokis masszához. Előmelegített sütőben, alaposan kivajazott formában, 30-40 percig alacsony tűz mellett sütöm. Ha valaki szeretné, hogy a közepe kicsit folyós maradjon, állítsa vízfürdőbe a sütés idejére. Ha elkészült a tészta 2-3 dl eperlekvárt egy egész citrom héjával és levével, egy teáskanál vanília aromával és egy leheletnyi friss bazsalikommal összekevervek, és a sütemény tetejére kenem. Végül 3 dl tejszínt ízlés szerint porcukorral ízesítek és habbá verem, majd összeforgatom kb. 25 dkg mascarpone sajttal és a torta tetejére kanalazom. Jó étvágyat!

Dávid szállása

Nagyon jó híreket kaptunk ma: úgy tűnik, Dávidnak találtunk szállást. Kicsit nehézkesen indult a keresés, mert a legtöbb szobát/lakást már kiadták, mire írtunk a hirdetőknek vagy ragaszkodtak volna a személyes találkozóhoz és három hónap kaucióhoz az amúgy sem olcsó lakásokért. Ma viszont jelentkezett T., akitől Flóra akkor bérelt szobát, mikor gyakornokként dolgozott Osloban 2007-ben. Most úgy áll a helyzet, hogy T. már közvetlenül az érkezéstől el tudja helyezni Dávidot, egészen október 31-ig. Ez nagyjából egybevág a terveinkkel, mivel én november elején-közepén érkezem majd, akkortól szertnénk esetleg egy önálló lakást bérelni, ha sikerül. Úgyhogy most nagy az öröm, bár nem szeretném elkiabálni, de ha minden jól megy, jó helyen, megbízható emberek között reális áron lesz Dávidnak szállása. Ráadásul még barátságos társasága is lesz - szerintem ez jobb így, mint rögtön az elején egyedül lakni.

Köszönet a blog nevéért

Nehezen talátam szabad url-t, amikor a blogot indítottam, de G. segítségemre volt: egy közös biliárdozás alkalmával, mikor a blogproblémámról meséltem neki, rávágta: legyen nor-vaj, szigorúan kötőjellel, mi más?! Így ezen a címen elérhetők az élményeim, G.-nek pedig innen is köszönöm az ötletet! :)

A kezdetek

Mióta 2007-ben először Norvégiában jártunk, Dávid mindig is visszavágyott. Idén teljesülni látszik az álma: az oslói egyetemen állást kapott. A tervek szerint augusztus 29-én repül, én pedig késő ősszel követem. Itt tartunk most, izgatottan várjuk a fejleményeket.